„Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük” /Szent Máté apostol ev.2: 10/ – „Mert meglátták szemeim üdvösségedet” /Szent Lukács ev.2:30/

József Attila halhatatlan, örök igazságot és őslátást hordozó sorai négy sorban örökül hagyják, hogy a Világot, a Nemzetet, az Anyaszentegyházat Isten szava tarthatja meg.

A karácsonyi történetben sokan szerepelnek. Augusztus császár, Cirénius helytartó, Heródes fejedelem, katonák serege, pásztorok közössége, napkeleti bölcsek.

E sok ember közül egyedül csak a napkeleti bölcsek látták meg Jézus csillagát ragyogni Betlehem fölött. A Jupiter és Saturnus bolygók együttállása előzetes matematikai számításaikat igazolta. De több volt itt ettől. A csillag tündökölt mindenki számára láthatóan, és mégsem látták. Vajon miért?

Continue Reading →

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba” /Szent János apostol evangéliuma 1:9/

Soha nem fájt úgy az élet a messze idegenben, mint akkor decemberben. Odahaza már ilyenkor havazik, kis szánon húzzák haza a szoba díszét jelentő ékességet, a friss illatú fenyőt. Olyan ételek, finomságok, sütemények készülnek gondos háziasszonyok évezredes tapasztalata nyomán az ünnepi asztalra, amiről itt még hírből sem hallottak.
Betlehemezés, kántálás, angyaljárás olyan távoli fogalomnak tűntek, aminek megértetésébe belekezdeni is reménytelen vállalkozásnak tűnt.
Jégvirágos templomablakok különös mintát írtak az emlékezet múltjának tiszta bánatára. Távoli karácsonyi énekek áldó dallama szűrődött ki a templomokból, kedves meleg hajlékokból, vidám gyermekek önfeledt vallásosságából. Szent volt Istennek az angyala Krisztus Urunknak áldott születésén, mert mennyből jött hozzánk.
Nehezen akarták elhinni Janinak a bajtársai mikor visszakúszott a lövészárokba, hogy imént egy orosszal ölelkezett, és pakliból dohányt nyújtott feléje.

Continue Reading →

„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” /Szent Lukács evangéliuma 1:42/

E kijelentett és leírt Igének szépségében és igazságában nem szűnik meg az emberi szív gyönyörködni. A teljesség, a tökéletesség és a szentség ábrázolódik ki a szavak erejében. Ahogy Kányádi Sándor erdélyi költőnk mondotta: „A szép verseket nem csak olvasni kell, hanem szavalni is egymásnak. Így életre kel a teremtő gondolat újra és újra, s mintegy részesei, munkatársai leszünk Istennek a továbbteremtés szentséges lázában”

Continue Reading →

„Mert nagy lesz ő az Úr előtt” /Szent Lukács evangéliuma 1:15/

Szent Ágoston püspök, a nagy megtérő Kr.u. 400-ban Marokkó partjainál a mesés Földközi-tengeri öbölben megkérdezte a kagylójával vizet merengető kisfiút: „Mit csinálsz gyermekem?” „Átmerem a vizet a homokváram medencéjébe” – válaszolta nagy komolyan a gyermek, – majd hozzá tette: „Hamarabb fog sikerülni, mint neked Isten lényegét megragadnod”

Continue Reading →