Napi ige és zsoltár (2024. március 14.)

Mint fiatal gyermekeket, arra tanítanak, hogy udvariasak legyünk, mondjuk azt, hogy “kérem szépen”, “köszönöm szépen”, “bocsánatot kérek”, addig , amíg ezek beidegződött szokásainkká válnak. Hasonlóképpen kell Istennel szemben is viselkednünk, akinek egész lényünket köszönhetjük. Mégis, az élet rohanásában természetesnek vesszük Isten áldásait. Talán már úgy érezzük, hogy ezekre az áldásokra jogunk van.

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2024. március 12.)

Kisgyermek koromban családunkkal néha az új-zélandi Southlandbe jártunk kirándulni egy tóhoz. Ott történt meg először, hogy függőhídon jártam. A híd elég széles volt ahhoz, hogy két személy egymás mellett menjen át rajta és elég biztonságosnak is tűnt. Emlékszem, hogy szüleim kicsivel bátyám és én előttem mentek. Próbáltam átmenni a hídon, de amikor láttam a duzzasztó-gátról lezúduló vizet, nagy félelem fogott el.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. március 11.)

A missziós út következő “megállója” Thesszalonika. Pál itt három szombaton hirdette az evangéliumot. Ahogy a mai világ várja és szeretné a békét, akkoriban úgy élt valami hallatlan vágyakozás az emberek szívében a Megváltó, a Messiás eljövetele után. Általános világ-váradalom volt, görögökben, pogányokban, zsidókban egyaránt. Ezért Pál ezt hirdeti: Jézus, akiről beszélek, aki meghalt, feltámadott: Ő a Messiás, a Krisztus! Mintha napjainkban valaki szertejárna a világban, hirdetve: Ugye szeretnéd, hogy béke legyen a földön?

Continue Reading →