Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a Pünkösdre várniok; addig kellett várniok, amíg az Úr megdicsőülése történelmi ténnyé lett. És mihelyt megdicsőült, mi történt? “Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok”. (Apostolok cselekedetei 2,33). A következő mondat: “mert még nem vala Szent Lélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (János 7,39) – nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szentlélek kitöltetett, az Úr már megdicsőült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétől, hanem a mi készenlétünktől függ.
Ó Uram, a legnagyobb mélységben voltál, amikor bűnösként álltál vádlóid előtt.Hited szemével mégis túl tudtál tekinteni megalázott állapotodon, és láttad eljövendő dicsőségedet. Micsoda szavak: “Sőt… mostantól fogva”. Szeretném megtanulni ezt a szent előrelátást, és szegénységemben, betegségemben vagy megrágalmazva szintén azt tudjam mondani: “sőt… mostantól fogva”. Gyengeség helyett – tiéd volt minden hatalom; szégyen helyett – minden dicsőség; a csúfolódások között – minden hódolat. Kereszted nem homályosította el koronád fényét, sem a köpés arcod szépségét Sőt, szenvedésed még inkább méltóvá tett a tiszteletre és a dicsőségre.
Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével.Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege volt. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve – a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás – útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásnál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek; a mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra, amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk, minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggelre felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem.
Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Máté 5.45). Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol. Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: Szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal, – “jó gyermek” vagy-e ezekben? “Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra”. Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál.