Napi ige és dicséret (2024. február 23.)

A lopás azt jelenti, hogy elveszünk vagy visszatartunk valakitől valamit, ami az övé, vagy ami megilletné. De ez ellen a parancsolat ellen nemcsak akkor vétünk, ha pénzt, vagy más tulajdont elsajátítunk. Ide tartozik az adóbevallás elmulasztása, a csempészés a vámnál, az, ha nem dolgozzuk le rendesen a munkaidőt. Lopás az is, ha talált tárgyat csak úgy, minden további nélkül megtartunk. Amit a világ “lógásnak”, “potyázásnak” nevez, azt Isten lopásnak minősíti. Ha valaki túldolgoztatja beosztottait vagy alacsonyabb fizetést ad nekik, mint ami megilletné őket, vét ez ellen a parancsolat ellen. Alighanem kevés olyan ember van közöttünk, akinek következetesen és lelkiismeretesen becsületes az élete minden területen.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. február 20.)

Híressé lett annak a falusi kisfiúnak a szava, aki a hittanórán így felelt a szentek ügyében feltett kérdésre: “Azok a szentek, akiken a napfény átvilágít”. Amikor ezt mondotta elsősorban a falujában épült templom színes ablakaira gondolt, amelyeken apostolok, szentek alakja volt látható. Mindig nagy élmény volt számára, amikor bent volt a templomban és kívülről átragyogott a napfény az ablakokra festett alakokon. Gyermeki átélései nyomán így született meg az idézett meghatározás a “szentekről”.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2024. február 19.)

Ez a parancsolat nem csupán a tettleges emberölést tiltja. Ha szúrós szemekkel vagy éles szavakkal ölni lehetne, akkor bizony sokan gyilkolnának. Jézus kijelentette, hogy a harag vagy a sértő szavak éppolyan súlyos vétségnek számítanak, mint az ölés, János apostol pedig azt írja, hogy “A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az…” (1 János 3:15.)

Continue Reading →