Első szüleink engedetlensége óta, mi emberek, az engedetlenség állapotában születünk, élünk és halunk meg. Képtelenek is vagyunk a magunk erejéből engedelmeskedni. Isten megígérte, hogy nem lesz többé özönvíz. Ezért nem lesz, ma is ezért nincs, nem mintha mi nem érdemelnénk meg szinte naponkint. Isten ígéretén is túl, Jézus Krisztus engedelmessége hárította el fejünk fölül véglegesen a hirtelen való, egyetemes és végleges pusztulás veszedelmét.
Jézus Krisztus parancsa egyértelmű, de két részből áll: „tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket”. Világos, hogy a keresztelés nem választható el a tanítvánnyá-tételtől.
Mit jelent Jézus tanítványának lenni? Mást, mint ahogyan azt ma értenénk. Beiratkozni iskolájába, hallgatni előadásait, amelyekkel vagy egyetértünk vagy sem. Régen a tanítvány a mesterével volt mindig. Tanult nem csak szavaiból, hanem magatartásából és életviteléből. Olyanná akart válni, mint a mestere. A jó tanítvány mestere elhunyta után, rendszerint annak szellemében folytatta megkezdett munkáját.
Vannak emberek, akik mindig mindent jobban tudnak. Van egy elképzelésük arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és ahogyan te csinálod, az szerintük mindig helytelen. Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, akkor ezt nem félnek a tudomásodra hozni. Láthatóan soha nem tudsz megfelelni nekik.
A házasságról szóló első bibliai üzenetet a teremtéstörténetben találjuk. Az ember teremtéséről szóló szakasz befejezése, mintegy megkoronázása ez. Kissé merész, de a Biblia gondolatával nem ellentétes hangsúllyal azt mondhatjuk, hogy amikor Isten az embert férfivá és asszonnyá teremtette, ezzel tulajdonképpen a házasság alapjait teremtette meg. Ezért a házasság titkának megértéséhez hozzátartozik a teremtésről szóló üzenet megértése.
Ebből feltétlenül le kell vonnunk bizonyos következtetéseket. Ez azt jelenti, hogy a bűnbocsánatot sem vallásos szertartásokkal, sem jócselekedetekkel nem lehet kiérdemelni. A keresztyénség későbbi évszázadaiban mégis sokan beleestek a jézusi hit e karikatúrájába. Így érthető, ők miért nem látnak alapvető különbséget a keresztyén evangélium és a keleti vallások között. A vallást érdemszerző intézménynek tartják. „Segíts magadon, s az Isten is megsegít” – mondják. Ezt a gondolkodásmódot azonban lehetetlen összeegyeztetni Krisztus keresztjével.