„Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az Igét” (Apostolok Cselekedeti 10:44)

„Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára vőn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt, hogy befogadja éked,
Őrző oltárrá válik a kebled.”
(Ábrányi Emil: Magyar nyelv)

Aki magyar nyelven tudja mondani az öt varázsigét:
a sajnálom
a bocsánat
a köszönöm
a szeretlek
a hazám

szavakat, az kincset nyert, egy kulcsot, egy titkos kódot, amely olyan kapukat nyit meg, amelyeken keresztül csak mi járunk, mi magyarok.

A világirodalom legnagyobb klasszikusai halvány árnyékai a magyar irodalom klasszikusainak.
Talán még tehetségük lett is volna az alkotás Himalája magaslatait bejárni, de nyelvük kincse, szókészlete, dallama, ragozása, logikája nem mérhető a magyaréhoz.
Ennél fogva persze magányos szigetként vagyunk oázis a sivatagos világban, hiszen nagy íróink-költőink művei idegen nyelven lényegét tekintve visszaadhatatlanok.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2023. szeptember 29.)

Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: „Ó, én nem vagyok alkalmas erre.” Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid.

Continue Reading →

SZÁMVETÉS-egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről

Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére.
Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült.

Continue Reading →