A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: „Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (119. zsoltár 133.). Erre kapjuk Isten vigasztaló válaszát: „A bűn nem fog uralkodni rajtatok”. Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.
Még elevenen él bennem gyermekkorom emléke, amikor szinte semmit nem lehetett kapni a boltokban. Mikor egy közeli üzletbe hoztak valamilyen élelmiszert, ami hiánycikk volt, szaladtunk, szóltunk a szomszédoknak is: jöjjetek, míg el nem fogy.
Szent Urunk élettörténetét, földi pályafutásának körülményeit a történettudomány tisztázta.
Emberi alakja minden idők minden emberének tiszteletét és rokonszenvét szerzi meg, még a hitetlen ember is megilletődött lélekkel hódol egyszerűségének, jóságának, igazságának, hősiességének, szolgáló és szenvedő nagyságának.
De mi azért vagyunk keresztények, hogy ezzel ne elégedjünk meg.
Nekünk tudnunk kell, hogy a názáreti Jézus a megígért Messiás, a Szentháromság Második Személye, a Testté lett Ige, az Élet Fejedelme, az Egyház Ura.
Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan katasztrófának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt – kivéve Isten szempontját!
Egy igazi, alázatos király imádsága ez a zsoltár. Ritka jelenség az olyan vezető, aki életében rájön arra, hogy nem ő irányítja az országot, hanem az Úré az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.