Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog, műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: “Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen” – és közben belenyúlsz Isten akaratába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: “Mi közöd hozzá?” Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát.Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod.
A Biblia lapjain a szegénység a szelídséggel és alázatossággal társuló jellemvonás. A kiemelt igevers eredeti szövegében is nem csupán anyagi értelemben vett szegényekről van szó, hanem szelíd, alázatos szívű emberekről, akikről azt olvassuk, hogy az Úr meghallgatja, megerősíti és figyel rájuk. Érdekes megfigyelni, hogy ez a 10. zsoltár milyen részletes jellemvonásokat ír a gonosz emberekről. A leírásból akár azt is érthetnénk, hogy a szegény alázatos ember kiszolgáltatottja az erőszakos, gonosz embereknek.
A fellázadt zsidók Jézus Krisztust a helytartó Pilátus elé viszik. A szándékuk nyilvánvaló volt; Jézus halálát akarták. Ezzel tisztában volt Pilátus is, aki viszont, mint később kiderül, nem látott benne semmi bűnt. Azonban kötelessége volt kivizsgálni az ügyet. Minden ilyen kivizsgálásnál az első kérdés az, hogy mi a vád? A sértett fél ilyenkor – általában – felháborodottan válaszol: gyilkolt, lopott, verekedett, csalt…. Az igéből azt látjuk, hogy Pilátus kérdésére nem érkezett ilyen válasz, sőt a feleletből kiderül, hogy nincs olyan vád Jézus ellen, amiért kimondhatnák felette a halálos ítéletet.
Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, amire teremtett és újjászült. Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: “Amiképpen engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket.” (János 20.21.) Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot? Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem. Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait: “Jól vagyon jó és hű szolgám” (Máté 25,21.). Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött. Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat.
A dokumentumok az alábbi elérési címekre kattintva, új lapfülön olvashatóak Kisebbségi nyelvek Európai Chartája Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmèny A…