Mire gondolhatott e dal szerzője? – amikor történelmi tapasztalatát, a gazdag Zürich magyarjának magányát, Ungvár halálra szánt magyarjának sorsát filozofikus mélységet járva papírra vetette!
300.000 magyar népdal született századok alatt, melyet őriz a kotta, a múzeum, a hanglemez, az emlékezet, a sors. Egy kis egyszerű vers, mely nem költő műve, de a hegedű húrjai varázsolták tovább a magyar sorsot valahol, és megszületett a sokadik csoda,egy népdal.
Sallay Mihály: Este, ha lefekszik, álmodozzon rólam
„Este ha lefekszik, álmodozzon rólam.
Aranyhal leszek egy elátkozott tóban.
Eressze hálóját a tó fenekére.
Halásszon ki engem, hálás leszek érte.
Szívből kívánom, hogy legyen szerencséje.
Holnap este újra álmodozzon rólam.
Prímás leszek majd egy fényes mulatóban.
A legszebb nótánál könny hull a vonóra.
Nem gyógyít meg engem, csak a maga csókja.
De reggel,ha felébred, ne meséljen róla.
Holnapután már csak azt álmodja rólam.
Koldusszegény vagyok, akár csak valóban.
Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé, ne álmodjon rólam.
Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé,ne álmodjon rólam.”