„Új szívet adok nektek és új lelket adok belétek” (Ezékiel próféta könyve 36:26)

Akármilyen régen elszakadtunk attól a földtől, akármennyi képréteg torlódott fel lelkünkben a mindennapi élet fárasztó munkájában, akárhogyan hajtott a sors bús szele idegenből-idegenbe, lelkünk legmélyén ott élnek és világítanak gyermekkorunk legkedvesebb emlékei.
Mikor aztán nagy-nagy csendesség borul a lelkünkre, vagy pedig olyan pillanatok jönnek, amelyekben lényünk legbensőbb mivolta rendül meg, ezek a képek felemelkednek és széthintik a maguk elveszíthetetlen világosságát.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2021. október 9.)

Fébének neve kiemelkedik azok közül, akiket az apostol a távolból köszönt, mint egyik első példája annak, milyen áldott feladatokat tölthetnek be a nők Krisztus szolgálatában. Egy egész gyülekezetnek volt a “szolgálója”, diakonisszája. Sokan emlegették hálásan, maga az apostol is, milyen odaadással “fogta pártjukat”, amikor szeretetteljes gondozásra volt szükségük. Férfi az ő helyét nem tölthette volna be!

Continue Reading →

„Aki pedig igazságtalanul cselekszik, vissza fogja kapni azt, amit tett, mert nincsen személyválogatás” (Szent Pál apostol lev. Kolosséba 3:25)

„Az ér el igazi sikereket, aki különb világot hagyott maga után, mint amelyet ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat adta önmagából” szól Arisztotelész mához is szóló ókori bölcselete.
1703. augusztus 14. napjának estéjén Nagybánya osztrák urai jegyzőkönyvet vettek fel, mely hivatalos pontossággal rögzíti a városvezetők gyűlöletétől fűtve a következőket:
„Pintea, a románból magyarrá lett legendás havasi betyár Rákóczi nevében ostromolta a kuruc szabadcsapat élén Nagybábya pénzverdéjének kapuját, ott halálos lövést kapott.
Mivel ő az ország útján sok ártatlan vért ontott,ő neki is vére az ország útjában az kapu előtt kiontatott, teste pedig, mint gonosztevőnek tisztesség nélkül temettessék el a Várdombon kívül.”

Continue Reading →