Még egy hétig tart a gyűjtés csatoltam egy riportot melyet az Európa rádió készített velem.
Ha gondolod oszd meg az ismerőseid között a plakátokat is!
Még három gyerkőcnk hiányzik egy-egy csomagja a 16-ból, Sályra.
Köszönöm az érdeklődést!
„Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák. Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.” (Jób könyve 8:8-10)
Történészek, katonai szakértők, politológusok írták le, hogy a történelem öt legpusztítóbb háborúból négy Magyarország területén zajlott, mint hadviselő fél valamennyiszer honvédő harcot folytatott az ellene irányuló politikai, katonai, gazdasági támadással szemben.
A 907-es pozsonyi csata az Egyesült Európa ellenében, az 1241/42-es tatár invázió pusztítása Muhitól Dalmáciáig, 1456-1956 közötti 500 esztendő heroikus honvédelmének vérző imája az ég felé. Az 56-os forradalmat követő 70 esztendő sajátságos kis magyar világa árnyékként hordozza fénytől fosztott sorsának agyagos rögét.
Tolsztoj leírta, hogy farkasszemet néző hadsereg között hogyan játszódik le a nagy liturgikus dráma, mindenik a maga ügyét, igazságát szuggerálja Istennek, s mindenik a maga részére követeli a győzelmet, és az ellenfélre a teljes pusztulást.
Még a zsoltárokban is sok példa van az ilyen gondolkodásra.
Isten szövetségesünk, de ez a szövetség nem két egyenlő fél között jött létre.
Ez az irgalmas Isten és a bűnös ember között jött létre ingyen kegyelemből.
A szuverén Isten ezt mondja: „Könyörülök akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Római lev. 9:15-16)
A véges nem képes befogadni a végtelent.
Isten terve titkos, de az Istenbe vetett bizalom elegendő arra, hogy tudjuk, a megérkezés a végén boldog lesz.
Milyen erő tud lenni pincékben, internáló táborokban, lövészárkaiban Jézus szava:
„Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki.
Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
(Mennyei Jelenések 2: 9 -10)
Ft. prof. Dr. Székely György emeritus professzor, az ELTE egykori rektora már világhírű történész és nyelvtudósként tanította:
„Agyunk a világegyetem legösszetettebb rendszerének tartható. Fontos kérdés, van-e az agyunk annyira kifinomult, hogy értelmezhesse saját összetettségét.
Tudunk elvont dolgokról beszélni, ám ehhez olyan agy kell, mely képes elvont eszméket, gondolatokat és elméleteket megfogalmazni.
Általánosan elfogadott nézet, hogy az agy nem fejlődhetett a nyelv nélkül, ezért a nyelvnek és az agynak együtt kellett fejlődnie.
Agykérgünk a tanulás során folyamatosan hálózódik, ennélfogva nyitott lehet az új eszmékre, fogalmakra, elméletekre, valamennyit a nyelv hordozza.
Édes anyanyelvünk egyedi, páratlan, szókincsekben gazdag fejlődése tette olyan naggyá, egyedivé és csodálatossá agyunk működését, gondolkodásunkat és végső fokon szellemi teljesítményünket.”
Olyan szavaink vannak a szabadságra, melyet csak egy századokon át elnyomott és gyarmati sorba taszított nép gondolkodása, beszéde és életérzése képes felszínre hozni, irodalmi formába önteni, vagy dalokban, táncokban, öltözködésben kifejezni.
SZABAD–SZABADSÁG: egy szó a gyök, az ige, mely toldalékkal kifejez egy kibeszélhetetlen világot, életérzést, identitást.
Nincs még egy nyelv, melyben a SZABADSÁG szó ekkora erejű üzenetet hordoz!
Szeptember végén – október elején a Mediterránium észak-nyugati medencéjét átívelő hajóútra mentünk barátainkkal. Előre örömmel töltött el minket, hogy a hajóút első megállója Nápoly lesz, így útba tudjuk ejteni a magyar református gályarabok szabadulásának városát. Feleségemmel, Judittal már a készülődés során elhatároztuk, hogy a barátaink nápolyi programjától függetlenül, mivel Nápolyt már jól ismerjük, most azt az evangélikus templomot mindenképpen felkeressük, ahol a nyári református misszió elhelyezte a magyar protestáns gályarabok kiszabadulásáról megemlékező emléktáblát. Ami ugyan egyelőre csak a templom ajtaján kívül, az ajtó előtti rácsozat mögötti lépcsőn látható, még akkor is, amikor a templom nem látogatható, de a rövid megemlékezés viszont mindenki számára három nyelven is olvasható.
Úgy forog körbe az idő, mint egy hatalmas malomkerék. Ciklikus rendje közben a kozmosz szigorú és kérlelhetetlen következetes törvényei késztetik arra, hogy állapotból-állapotba gördüljön tovább.
Aki Ura az időnek a Mi Istenünk, nem méri annak múlását, mert nem múlik, csak ember alkotta szerkezetek ketyegnek.
Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Benne nincs változás, túl van mindezen. Egyszerre van jelen a tegnapban, a mában és a holnapban.
Mindháromban egyszerre örökkévalón éli a pillanat harmóniáját, a három dimenzió szintézisét, vagyis a negyedik dimenziót, az örök pillanat létét, az öröklétet, Isten az Isten Országában.
Újszövetségi napi igénk szakasza e bámulatosan finom szövésű költemény, melynek aranyszálai átszövik a lét értelmét, s közben egy teljes világnézetet kötnek egybe.
AZ ISTEN SZERETET, HA SZERETJÜK EGYMÁST, AZ ISTEN LAKIK BENNÜNK, ÉS AZ Ő SZERETETE LETT TELJESSÉ BENNÜNK
Jézus ott kíván lenni életünk minden idejében, hangulatában, helyzetében. Elment Kánába a menyegzőre ugyanúgy, mint ahogy elment Máriához és Mártához, amikor testvérük Lázár meghalt. Örvendezett az örülőkkel és sírt a sírókkal.
Szüntelen, teljes közösséget vállalt övéivel, mert szerette őket mindhalálig, a keresztnek halálig.
Délben is ugyanannyi csillag van az égen mint éjjel, csak a nap ragyogásában nem látjuk azokat.
Nincs bizonyítóbb erejű jele a keresztény életnek, mint a szeretet.
Enélkül bármi egyébbel is tanúskodunk az Úr Jézus Krisztusról nem számít, mert a szeretet hiánya mindent lenulláz.
A szeretet nagyobb, mint bármi, amit mondani, birtokolni, vagy adni tudunk.
A leggyönyörűbb fejezet a Bibliában a szeretetről maga a Szeretet Himnusza, Pál apostol korinthusi levelének 13. fejezete.
A szeretetnek ezt a leírását arany betűkkel kellene beleírni minden keresztény ember szívébe.
Ha valamelyik részt kívülről kellene tudni a Bibliából, akkor a Hegyi Beszéd nyolc boldogság mondása mellett János evangéliumának első három fejezete, továbbá a Szeretet Himnusza.
A szeretet azt jelenti a szívnek, mint a nyár a gazdasági évnek.
Aratásra érleli a lélek leggyönyörűbb virágait.
Isten kegyelmének kertjében ez a leggyönyörűbb virág.
Isten szeretetéről, Krisztus Urunk jelleméről és a Szentlélek által életünkbe hozott gyümölcsökről nincs tömörebb kifejezés mint az apostoli bizonyságtételek.
„Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért” (Szt. János apostol ev. 15:13)