Élt egy család a Szatmár-megyei Nagyar községben, hol egykoron Luby Zsigmond a Himnusz költőjével mély barátságot ápolva elhatározta, hogy a Bethlen, Báthory, Rákóczi családok emléke előtt tisztelegve, – kastélya kertjében az ország legszebb rózsakertjét fogja telepíteni.
A magyar néplélek királya, a magyar haza szerelmese, a magyar irodalom üstököse tudott minderről, és úgy gondolta, a maga tehetségével ő is hozzájárul a nagy mű kiteljesedéséhez, miután ellátogatott Nagyar legendákkal szőtt mesevilágába:
1944. június 2. napja péntekre esett. A vonatok szép renden futottak be a debreceni Nagyállomás szecessziós épületébe.
Büszkék voltak reá a helybéli kálvinisták, hiszen Pfaff Ferenc építész mérnök övéik után Szeged, Pécs, Miskolc, Pozsony, Kolozsvár állomásait is az európai építészet csúcsára emelte zseniális tehetsége révén.
A szép nyári reggel ragyogó napsütésében legalább 40-50 asszony várakozott a Nagyállomás mögött a Posta bejáratánál. Karjaikon kisgyermekek örültek a szelíd szeretet óvó biztonságának, míg a nagyobbacskák már elunták a várakozást, és húzták-vonták anyjukat ismeretlen kalandok felé.
Pedig régi hagyománya van ennek. Már az ókori Görögországban is tartottak ünnepet az anyák tiszteletére.
Angliában az 1600-as években az Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat, amely a húsvét utáni negyedik hétvégéjén volt.
Az USA-ban az anyák napját először 1872-ben ünnepelték, végül 1914-ben tették állami ünneppé minden év május második vasárnapján.
Európában a német virágkereskedők szervezték 1920 utáni időkben a népszerű ünnepet.
A MAGYAR NEMZET volt az egyetlen a világon, aki a Mária-tisztelet hagyományaira mint theologiai alapra építette az anyák-napi ünnepeket 1925-től.
Petőfi Sándor és Arany János barátjaként a Felvidék elszigetelt kis falujában élte református lelkipásztorként nehéz életét Tompa Mihály, aki a népi-nemzeti költészet jelentős személyisége volt. A Habsburg-orosz által vérbe fojtott dicsőséges forradalom és szabadságharc bukása után bújtatta szegény parókiáján a hazafiakat, vigasztalta a maroknyi gyülekezetet, robotolt a földeken a napi betevőért, miközben az ő életét is a bitófán szerette volna beteljesíteni az ördög Habsburg.
A költők közül az önkényuralom korában ő volt a nemzet vigasztalója. Allegóriáival igyekezett a megbénult költészetet, közéletet, ellenállást felrázni.
Bizonyára értesültetek már arról a megdöbbentő esetről, hogy a német “Hertha BSC” labdarúgó klub azonnali hatállyal megszüntette kapus-edzőjével – a magyar Petry Zsolttal – a szerződését, mert ő egy, a Magyar Nemzet által vele készített riportban elmondta véleményét az európai bevándorlás-politikáról és a manapság Nyugat-Európában és Amerikában nagyon “haladónak” minősített gender-szemléletről.