„A magvető az igét veti” (14). Jézus volt az a magvető, aki Isten Országának és az üdvösségnek a jó hírét elhozta nekünk. Megváltásunkat ő maga szerezte meg halála és feltámadása által! A mi bizonyságtételünknek ezért már őróla kell szólnia, és ne keserítsen el bennünket, hogy van, amikor ez eredménytelennek látszik. Ő gondoskodik arról, hogy jó földbe hulljon az igehirdetés magva, és sok gyümölcsöt teremjen (20).
A mennybemenetel egy korszakot zárt le Szent Urunk, Édesanyja és az apostolok életében.
A theologia eme misztériumának titkát egy szenvedő magyar költő fogalmazta meg legszebben, mindnyájuk érzését imádkozta papírra két sorban:
„Oly idegenül tündökölt a menny még
S oly szédítőnek tűnt a végtelenség.”
(Juhász Gyula: A föltámadott)
Visszaérve Jeruzsálembe a Felsőházba, Mária az első közös imádkozás után nagy tapintattal magára hagyta a 11 tanítványt.
A búcsú mély lelki megrendülése csendességre hívott most mindenkit.
„Maradjatok csak gondolataitokkal, elmegyek a közeli dombokra búzavirágot szedni, láttam jöttünkben, hogy milyen csodálatos kék színben pompáznak”
Lekció: Péter apostol pünkösdi prédikációjában mondta: „’Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten; azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.’ Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: ’Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?’ Péter így válaszolt: ’Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
A 66. zsoltár úgy beszél Istenről, mint olyan Úrról, akinek hatalmát, szeretetét a történelmet szemlélve ismerhetjük fel. Felteheti a kérdést a Szentírást szkeptikusan kutató ember: nem unalmas mindez? Szüntelen azt emlegetni, hogy kettévált a tenger, hogy megfordult a Jordán, hogy elhurcolták őket Babilonba, majd hazatérhettek? De a hívő ember ki tudja mondani: nem unalmas ez, sőt a mindennapok hullámvölgyeiből éppen ez jelenti a kiutat: Isten mellettem van. És amikor Izrael újra és újra a kivonulás, a Kánaánba való bevitetés, vagy éppen a babiloni fogságot és szabadulást emlegeti, nem a nosztalgia, hanem az élő reménység az, amit megfogalmaz.
Nagy ünnep van Jeruzsálemben, a zsidók fővárosában. Az ünnepre sokan fel szoktak menni, kiváló alkalom ez meglepő találkozásokra. Jézus is odament. Őt azonban mégsem az ünneplők között találjuk, hanem a nyomorúság helyén, a Bethesda tavánál. Hány ember is várta, és várja ma is a gyógyulás lehetőségét? Sokféle rejtett betegség van, és mióta hordozzák azt némelyek. Ez a szerencsétlen 38 éve várt gyógyulásra, hazamenetelre. Panaszából kisír, hogy nincs emberem; a gyógyulása teljesen reménytelen volt. De nem volt semmi más útja a várakozáson kívül. Ilyen lehetetlen és kétségbeejtő helyzeteket hordozunk magunkkal.