Az ilyen irigykedés belső hozzáállás dolga. A szívben és az elmében bujkál, és a polgári rendtartás nem törődik vele, hacsak a felszínre nem tör lopás formájában. A lopás és az ilyen sóvárgó kívánság között ugyanolyan kapcsolat van, mint a házasságtörés és a szenvedélyes érzéki vágy, vagy az emberölés és az indulatosság között.
Egyszer egy ismerősöm a következő, meghökkentő mondatot mondta nekem: “Ráférne már erre az egyházra egy keresztyénüldözés.” Miért? Azért, mert amíg kívülről támadták a keresztyéneket, addig összefogtak, amikor pedig nem üldözték őket, akkor a Sátán belülről támadott és egymást ették meg.
Ez történt: Felmutatott egy kilencíves kis esszékötetet gróf Bánffy Miklós főgondnok, író, tudós, művészrajzaival az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában!
Magyar fa sorsa – A vádlott Ady költészete
Majd így szólt: „Sub specie aeternitatis! Ez a könyv sem későn, sem korán, hanem éppen idejében érkezett.
Komoly dologhoz komoly ember bármikor szólhat, ha van mondanivalója.
E versben benne van történelmünk, sorsunk, kultúránk. Itt tartunk, ennyire jutottunk egy világ ellenében!
Mi lett volna, ha békén hagynak minket?”
Január 22-e a Magyar Kultúra Napja. 1823. január 22-e szerepel Kölcsey Ferencnek a Himnusz kéziratán, ezért az ünnep dátuma. Az ünnepen, a legkülönfélébb helyeken rendeztek megemlékezéseket. Szatmárcsekén, a Himnusz szülőhelyén ökumenikus istentiszteletet tartottak.
Nemcsak azt jelenti ez a parancsolat, hogy bírósági tárgyaláson tanúi minőségben ne mondjunk valótlant, bár természetesen erre is kiterjed. Magában foglalja a rágalmazást és becsületsértést is, a pletykálást és az alaptalan fecsegést, minden hazugságot és szándékos túlzást, valamint az igazság eltorzítását. Lehet hamisan tanúskodni azzal is, hogy meghallgatunk vagy tovább mondunk rosszindulatú, kósza híreket, hogy más kárára tréfálkozunk, hamis benyomást keltünk vagy valótlan állításokat nem helyesbítünk. Ez ellen a parancsolat ellen némaságunkkal éppúgy véthetünk, mint szavainkkal.