„Bár tudnám, hogy hol találom Istent, elmennék a trónusáig” (Jób könyve 23:3)

Egyetlen nemzedék sem a semmiből építi fel hazáját. Örökül kapja azt.
Minden nemzedék felelőssége megőrizni az értékes örökséget, szembenézni a múlt igazságtalanságaival, és gazdagítani a közös lelki, szellemi,anyagi javakat, amelyet továbbad az utána következőknek.
A keresztény hit mély gyökerekkel bír ebben az örökségben.
Sok magyar talált az Evangéliumban az élet értelmének, a reménynek és a testvériségnek a forrására.
Az Egyház húsz évszázada együtt halad a kontinensek népeivel, hirdeti az Evangéliumot, nevel, tanít, gondoskodik a betegekről, támogatja a családokat, felelősséget vállal a teremtett világért, előmozdítja a békét, a kiengesztelődést.
Ez a küldetés Krisztus Urunk szeretetében gyökerezik, aki mindenkiért adta életét és vérét.
Vannak olyan értékek, amelyeket önmagában semmilyen közpolitika nem képes létrehozni.
Bizalom, megbocsátás, szolgálatkészség és annak felismerése, hogy az emberi élet értelme túlmutat a sikeren és a hasznosságon.
Ezek az értékek az ember lelki ismeretében bontakoznak ki és a hit táplálja, nem érthetetlen és bonyolult képlet ez, egyszerű és természetes.
Korunk világának modern embere szüntelen keres valami többet, jobbat, mást, és ha elérni gondolta, akkor jön a kiábrándító valóság.
Háborúk, migráció, környezetvédelem, gazdasági visszaesés néz vele szembe.
Mindenben hisz, csak Istenben nem, és ezért téveszt célt és jut kárhozatra.

Continue Reading →

„Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal” (Jób könyve 14:1)

Szent János apostol alig több mint kétszáz szóból írta meg azt az evangéliumot, amelyben csodálatos tömörséggel és tisztasággal fogalmazta meg a titkot, minden tudomány fundamentumát: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. 
Ó kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, ő jött el a világba.
Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Az átlag magyar ember harmincezres szókincsből gazdálkodik.
Ez éppen elég ahhoz, hogy szépen, tisztességesen, kulturáltan fogalmazzon.
A magyar irodalom csúcs alkotói, legnagyobb költőink és íróink műveinek szókincs gazdagsága messze meghaladja a százezret.
Kiss Dénes nyelvész professzor Józsán mondotta el számunkra: „Megszámlálhatatlan szóból áll a magyar nyelv szókészlete, hiszen a tájegységek, továbbá a nyelv fejlődése a leggazdagabb kulturális nemzetté tette a magyarságot!”
Reánk bízott drága kincs amelyet meg kell őriznünk a bennünk lakozó Szentlélek által: az anyanyelven való beszéd, imádság, olvasás, éneklés, hitvallások.
Tiszteljük a szentség és misztérium mélységét, az igehirdetés tüzét, az „Ecclesia semper reformanda est” elvét, hol egyszerre jelen tud lenni az Oratórium szentsége és a Laboratórium modernsége.
Ez a ma keresztény magyar emberének igazi felelőssége, magyarul az Egyháznak mindig meg kell újulnia, hogy küldetését be tudja tölteni a társadalomban.
Szolgálat, szeretet és hitelesség mindig megáll, legyen bármilyen értékválság, gyűlölet és háborúsága világ sötét oldalán.

Continue Reading →

„Az igazság szabaddá tesz”

„Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák. Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.” (Jób könyve 8:8-10)
Történészek, katonai szakértők, politológusok írták le, hogy a történelem öt legpusztítóbb háborúból négy Magyarország területén zajlott, mint hadviselő fél valamennyiszer honvédő harcot folytatott az ellene irányuló politikai, katonai, gazdasági támadással szemben.
A 907-es pozsonyi csata az Egyesült Európa ellenében, az 1241/42-es tatár invázió pusztítása Muhitól Dalmáciáig, 1456-1956 közötti 500 esztendő heroikus honvédelmének vérző imája az ég felé. Az 56-os forradalmat követő 70 esztendő sajátságos kis magyar világa árnyékként hordozza fénytől fosztott sorsának agyagos rögét.
Tolsztoj leírta, hogy farkasszemet néző hadsereg között hogyan játszódik le a nagy liturgikus dráma, mindenik a maga ügyét, igazságát szuggerálja Istennek, s mindenik a maga részére követeli a győzelmet, és az ellenfélre a teljes pusztulást.
Még a zsoltárokban is sok példa van az ilyen gondolkodásra.
Isten szövetségesünk, de ez a szövetség nem két egyenlő fél között jött létre.
Ez az irgalmas Isten és a bűnös ember között jött létre ingyen kegyelemből.
A szuverén Isten ezt mondja: „Könyörülök akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Római lev. 9:15-16)
A véges nem képes befogadni a végtelent.
Isten terve titkos, de az Istenbe vetett bizalom elegendő arra, hogy tudjuk, a megérkezés a végén boldog lesz.
Milyen erő tud lenni pincékben, internáló táborokban, lövészárkaiban Jézus szava:
„Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki.
Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
(Mennyei Jelenések 2: 9 -10)

Continue Reading →

„Az Úr megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam‑keltem” (Jób könyve 2:2)

Ft. prof. Dr. Székely György emeritus professzor, az ELTE egykori rektora már világhírű történész és nyelvtudósként tanította:
„Agyunk a világegyetem legösszetettebb rendszerének tartható. Fontos kérdés, van-e az agyunk annyira kifinomult, hogy értelmezhesse saját összetettségét.
Tudunk elvont dolgokról beszélni, ám ehhez olyan agy kell, mely képes elvont eszméket, gondolatokat és elméleteket megfogalmazni.
Általánosan elfogadott nézet, hogy az agy nem fejlődhetett a nyelv nélkül, ezért a nyelvnek és az agynak együtt kellett fejlődnie.
Agykérgünk a tanulás során folyamatosan hálózódik, ennélfogva nyitott lehet az új eszmékre, fogalmakra, elméletekre, valamennyit a nyelv hordozza.
Édes anyanyelvünk egyedi, páratlan, szókincsekben gazdag fejlődése tette olyan naggyá, egyedivé és csodálatossá agyunk működését, gondolkodásunkat és végső fokon szellemi teljesítményünket.”

Olyan szavaink vannak a szabadságra, melyet csak egy századokon át elnyomott és gyarmati sorba taszított nép gondolkodása, beszéde és életérzése képes felszínre hozni, irodalmi formába önteni, vagy dalokban, táncokban, öltözködésben kifejezni.
SZABAD–SZABADSÁG: egy szó a gyök, az ige, mely toldalékkal kifejez egy kibeszélhetetlen világot, életérzést, identitást.
Nincs még egy nyelv, melyben a SZABADSÁG szó ekkora erejű üzenetet hordoz!

Continue Reading →

Hajóval a gályarabok emlékéhez

Szeptember végén – október elején a Mediterránium észak-nyugati medencéjét átívelő hajóútra mentünk barátainkkal. Előre örömmel töltött el minket, hogy a hajóút első megállója Nápoly lesz, így útba tudjuk ejteni a magyar református gályarabok szabadulásának városát. Feleségemmel, Judittal már a készülődés során elhatároztuk, hogy a barátaink nápolyi programjától függetlenül, mivel Nápolyt már jól ismerjük, most azt az evangélikus templomot mindenképpen felkeressük, ahol a nyári református misszió elhelyezte a magyar protestáns gályarabok kiszabadulásáról megemlékező emléktáblát. Ami ugyan egyelőre csak a templom ajtaján kívül, az ajtó előtti rácsozat mögötti lépcsőn látható, még akkor is, amikor a templom nem látogatható, de a rövid megemlékezés viszont mindenki számára három nyelven is olvasható.

Continue Reading →