A 38. zsoltár egy különleges lelkiállapotban lévő ember kiáltását írja le. Dávid szívében felismeri azt, hogy a hosszan felsorolt nyomorúságból csak egyedül Isten lehet az, aki őt kimenekítheti. Dávidnak ezért emlékeznie kell. Mit is jelent ez az “emlékeztetőül” kifejezés már rögtön a zsoltár elején? Azt, hogy Isten népének sohasem szabad elfelejtenie Isten tettét, cselekedetét, gondviselését, amiket a mindennapokban hitvallásként kell nekünk is mondanunk.
Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör elő a Sátán kísértéseivel, mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme tovább mennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk.
A szent dicséreteknek, himnuszoknak állandó jellemvonása, hogy a költő felhívással, biztatással kezdi az éneket.
Felszólítja a gyülekezetet, a hívőket, a hallgatókat, a nemzeti közösséget, az egész Földet az Úr magasztalására, s akkor következik a himnusz elmondása annak, milyen felséges az Úr.
A Magyar Nemzet Himnusza azért a legszebb a világon – túl nyelvezetének utolérhetetlen gazdagsága mellett, – mert egyszerre szakrális, spirituális és az eschatonba mutat. A fohász imája maga a Magnificat. Mária éneke, Zakariás éneke, Simeon és Anna prófétai váradalmainak beteljesedő hálaimája.
Kölcsey Ferenc egyedülálló zsenije több, mint egy ember hérosza. A Magyar Nemzet egyedülálló küldetését testesíti meg nemzeti imájában is.
Kedves olvasó. Miközben olvasod Isten mára kijelölt igéjét, képzeld azt, hogy ott vagy az orvosi rendelőben, és arra vársz, hogy megvizsgáljanak. Az Orvos ma különösen nagy hangsúlyt tesz a halló, illetve a látó szerveinkre. Amikor súg a Pásztor, vajon meghallod-e? Amikor int a Pásztor, vajon észreveszed-e? De azt is megvizsgálja az Orvos, hogy jók-e a lábaink, el tudunk-e indulni velük a cél felé. Nem a jó Pásztor, hanem a mi érdekünk az, hogy jól halljunk, lássunk és járjunk, mert másképp eltévedünk.
A megszentelődés útja olyan egyenes és világos, hogy még a legegyszerűbb elme sem tévedhet el rajta, ha állhatatosan követi. A világ bölcsei furfangosak és köpönyegforgatók, mégis óriási baklövéseket követnek el, és többnyire elvétik céljukat. A világ bölcsessége valami nagyon szegényes és rövidlátó dolog, ha az ember ezt követi, bizony sötét hegyeken kell átmennie.