Még egy hétig tart a gyűjtés csatoltam egy riportot melyet az Európa rádió készített velem.
Ha gondolod oszd meg az ismerőseid között a plakátokat is!
Még három gyerkőcnk hiányzik egy-egy csomagja a 16-ból, Sályra.
Köszönöm az érdeklődést!
Úgy forog körbe az idő, mint egy hatalmas malomkerék. Ciklikus rendje közben a kozmosz szigorú és kérlelhetetlen következetes törvényei késztetik arra, hogy állapotból-állapotba gördüljön tovább.
Aki Ura az időnek a Mi Istenünk, nem méri annak múlását, mert nem múlik, csak ember alkotta szerkezetek ketyegnek.
Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Benne nincs változás, túl van mindezen. Egyszerre van jelen a tegnapban, a mában és a holnapban.
Mindháromban egyszerre örökkévalón éli a pillanat harmóniáját, a három dimenzió szintézisét, vagyis a negyedik dimenziót, az örök pillanat létét, az öröklétet, Isten az Isten Országában.
Újszövetségi napi igénk szakasza e bámulatosan finom szövésű költemény, melynek aranyszálai átszövik a lét értelmét, s közben egy teljes világnézetet kötnek egybe.
AZ ISTEN SZERETET, HA SZERETJÜK EGYMÁST, AZ ISTEN LAKIK BENNÜNK, ÉS AZ Ő SZERETETE LETT TELJESSÉ BENNÜNK
Jézus ott kíván lenni életünk minden idejében, hangulatában, helyzetében. Elment Kánába a menyegzőre ugyanúgy, mint ahogy elment Máriához és Mártához, amikor testvérük Lázár meghalt. Örvendezett az örülőkkel és sírt a sírókkal.
Szüntelen, teljes közösséget vállalt övéivel, mert szerette őket mindhalálig, a keresztnek halálig.
Délben is ugyanannyi csillag van az égen mint éjjel, csak a nap ragyogásában nem látjuk azokat.
Nincs bizonyítóbb erejű jele a keresztény életnek, mint a szeretet.
Enélkül bármi egyébbel is tanúskodunk az Úr Jézus Krisztusról nem számít, mert a szeretet hiánya mindent lenulláz.
A szeretet nagyobb, mint bármi, amit mondani, birtokolni, vagy adni tudunk.
A leggyönyörűbb fejezet a Bibliában a szeretetről maga a Szeretet Himnusza, Pál apostol korinthusi levelének 13. fejezete.
A szeretetnek ezt a leírását arany betűkkel kellene beleírni minden keresztény ember szívébe.
Ha valamelyik részt kívülről kellene tudni a Bibliából, akkor a Hegyi Beszéd nyolc boldogság mondása mellett János evangéliumának első három fejezete, továbbá a Szeretet Himnusza.
A szeretet azt jelenti a szívnek, mint a nyár a gazdasági évnek.
Aratásra érleli a lélek leggyönyörűbb virágait.
Isten kegyelmének kertjében ez a leggyönyörűbb virág.
Isten szeretetéről, Krisztus Urunk jelleméről és a Szentlélek által életünkbe hozott gyümölcsökről nincs tömörebb kifejezés mint az apostoli bizonyságtételek.
„Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért” (Szt. János apostol ev. 15:13)
Régi magyar klasszikus írók regényeit olvasva egy olyan világba visz vissza a szerző, amely mára elveszett.
Keressük, mert hiányzik az elveszett Éden, amikor kíséret nélkül nyugodtan mehettek a gyerekek az utcára, nem kellett félni és félteni, nem kellett zárni mindent, nem kellett a rosszra gondolni, mert az olyan távolinak tűnt minden rossz az életünkben.
„Szeretném, ha egyszer az lehetnék, ami leginkább lenni akarok”, – írja Wass Albert Szeretném c. versében. – Megéltük e vers igazságát 26 esztendeje 4 gyermekünkkel.
Kalotaszeg mesés néprajzi világában, mely maga egy élő skanzen, ahol az egyébként is kiváló magaviseletű és tanuló gyermekek angyallá nemesültek.
A Királyhágón átkelve tisztelgünk Csucsán a Boncza kastély kertjében Ady és Csinszka emléke előtt, majd megérkezünk Kalotaszeg központjába Bánffyhunyadra. Fakazettás temploma ékszerdoboz csoda, mely Ravasz Lászlót adta a református egyháznak. 10 km re van egy ősi település Zsobok, mellette Sztána, hol a világhírű építész-író, polihisztor Kós Károly élt a Varju-várban, aki az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka is volt.
Csodák földje ez a két falu, református keresztény szentföld, ahol minden a helyén van, mindenre jut idő, minden működik, minden igaz, minden tiszta.
Zsobok: 1850-ben 418 lakójából 416 magyar és református.
150 évvel később 2000-ben még mindig van 300 lakosa, amely színmagyar és református.
A forró augusztusi melegben ülünk a hűs templomban és elmondja Dr. Molnár János th. Professzor, hogy naponta jár be vonattal tanítani a kolozsvári egyetemre,felesége Irma végzi a rendkívül szerteágazó szolgálatokat, gazdaságot szervezi, amiből élnek és fenntartják a 60 fős bentlakásos kollégiumot, a szórványokban élő gyermekek ellátását és taníttatását, továbbá saját 5 gyermekükről is gondoskodik. A 300 fős gyülekezet maga a falu is, ahol még soha nem volt válás.
„Hogy tudjátok megoldani 365 napon keresztül a bentlakást, amikor a román állam egyetlen lej támogatást sem ad?”, – kérdeztem.
Ft. prof. Dr. Molnár János válasza: „Tudod, amikor néha nem látjuk a holnapot, este harangozás nélkül bejön a falu népe a templomba, és hajnalig imádkozunk.
Virradatkor a fiúk kimentek a határba dolgozni, gyűjteni a szénát, a leányok fejni, mások a pékségbe, aztán kezdődik a tanítás. Önfenntartóak vagyunk!!!”
Amikor az apostol Isten és az Úr Jézus Krisztus hű szolgájaként előbb arám, majd ékes görög nyelven is papirusz tekercsre rótta az igéket nem gondolhatta, hogy egyszer majd egy vetélkedő tárgya lesz a legnagyobbak számára.
Látszólag egyszerű volt a képlet: „Ki az az ember?, akinek hite és cselekedete tökéletesen lefedi egymást? Ha hite együttműködik cselekedeteivel, abból lesz teljessé a hite.”
Ő lesz méltó, hogy Isten szent színe elé járuljon.
‡ Üstökös jelent meg az égbolton 1811. október 22. napján Doborján fölött, és a cigány asszony azt jósolta, hogy üveghintón fogja bejárni a világot a csodagyermek.
Beethoven csókját megelőzte a Múzsa csókja, mely Gibraltártól Szentpétervárig letörölhetetlen maradt homlokán 74 éven át.
Hector Berlioz Fantasztikus Szimfóniájának bemutatója volt Párizsban. A két fiatal muzsikus egész életre szóló barátságot kötött.
A csodagyermek Lisztet elbűvölte Berlioz zenéjének forradalmi újszerűsége,a mód, ahogyan a zenével történeteket, cselekményt, drámát akart és tudott kifejezni, ahogyan Beethoven a VI. szimfóniában a természet jelenségeit ábrázolja.
Berlioz azért szerette meg Lisztet, mert az megértette egyedülálló zsenialitását és a világon csak ő volt képes a nagyzenekari művet zongorán előadni ugyanazzal a hatással, és jobban szólt mint zenekarral. Berlioz magán kívül volt, 28 éves, Ferenc pedig 20.
Liszt megígérte neki, hogy a jövőben mindenhol fogja játszani a Fantasztikus Szimfóniát, hogy népszerűsítse, és ezzel anyagilag is segítse a koldus szegény barátját.
Ezt az emberfeletti teremtő alkotást végzi már évek óta. Zongorára átírta, valósággal újraalkotta Bach, Beethoven, Chopin, Schubert, Mendelssohn, Paganini, Weberműveit. Népszerűsítette őket a világ leghíresebb koncert termeiben, hol csillogó köntösbe öltöztetett varázslatok segítették elő megismerésüket, népszerűsítésüket, halhatatlanságukat.
Feleségem Elvtársnőt úgy megbabonázta ez a váratlanul felbukkanó színkombináció, hogy egy darabig le sem tudta venni róla tekintetét.
„Látod ezt Nicu?” „Mit”? – kérdezte szórakozottan az Elvtárs. – „Hát a blokkokon a színeket”, válaszolta Feleségem Elvtársnő.
„Micsoda szégyen, ezek a bozgorok csúfot űznek belőlünk, a saját országunkban, román földön.”
Az Elnök békíteni próbálta: „Jó, jó, majd megoldjuk, lefestjük, ledöntjük, de most integess. Elvégre te vagy a nép anyja, az akadémikus, miniszterelnök helyettes.”
„A románoké igen, de nem ezeké a bangyinoké.”
A Taps tér zsúfolásig megtelt, az éjjel aszfaltozott útról még érződött a bitumen jellegzetes szaga.
A székelyek hallgatagon néztek fel időnként a csíksomlyói nyeregre, kérve, hogy a Boldogságos Szűz csak most segítse őket, baj nélkül legyenek túl ezen a viziten.
A hatalmas tábla harsányan hirdette, hogy Miercurea Ciuc municipiumban is felépült a sokoldaluan fejlett Szocialista Románia a bölcs Elnöki Pár vezetésével, és már csak néhány lépésre vannak a kommunista mennyország nagy álmától.
Gyermekek érkeztek hatalmas virágcsokrokkal az Elnöki Pár elé.
A székely népviseletbe öltözött leányka enyhe térdhajlítással elegáns mozdulattal adta át a csokrot, jutalmul puszit kapott arcára a Vezértől.
Elena kelletlenül, enyhe undorral nézett át fölöttük, a távoli hegyeket pásztázta, mintha azok is gazul támogatnák a betolakodó magyarokat.
A csizmás, mellényes legényke alig látszott ki a csokor mögül, amikor Elnök Elvtárs derűsen megszólította: „Hogy hívnak, dák fiúcska?”” – A gyerek csak nézett, majd kihúzta magát, és hangosan válaszolt: „Attila!”