„Az Úr hangja zeng a vizek fölött” /Zsoltárok könyve 29:3/

A falusiak kíváncsisága gyorsan teljesült a kis ivóban, mikor a Bolyai bírtok egyik mindenesének nyelve megoldódott a sokadik pohár után.
„Tudjátok, ez a János úr nem lenne rossz ember, igaz kicsit szótlan, mogorva, olyan magának való. Fekszik a dombon naphosszat és bámulja az eget… Akkor is hallgat, mikor Róza korholja valamiért, de déltájra már az is elbujdokol valamerre. Néha látják Zsuzsanna asszony sírjánál, ahová még Farkas úr elkaparta egykor asszonyát, miután felboncolta. Különösek ezek a Bolyaiak, teljesen érthetetlenek.”

Continue Reading →