„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Példabeszédek könyve 4:23)

Szent Pünkösd ünnepének alap igéje egy világhírű kardiológus professzor szobájában van kifüggesztve, aki elmondta, hogy fiatal orvostanhallgató korában nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget e 3000 éves igének, de amikor rezidensként, majd gyakorló orvosként végig látogatta a világhírű szívközpontokat, aztán praxisa során elvégzett több ezer műtétet, reá döbbent Isten igéjének mélységes igazságára.
Szent Urunk belenézve a századokba tudta, hogy életével, vérével, Szentlelkével alapított egyházára milyen nehéz idők fognak jönni, mennyi sötét este fogja híveinek és követőinek szívét fájlalni, mennyi vér lesz keresztény magvetés, így szólt apostolaihoz:

Continue Reading →

„Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” (Szent Máté apostol ev. 15:22)

Az eposz az a költemény, amelyben egy népnek a lelke szólal meg és egy világ ad önmagáról számot.
A nagy eposzok az emberi szellem nagy állomásai, óriási csúcsok a művészi alkotás ama hegy láncolatában, amely a Kezdettől a Végig tart.
Homerosban a görög világ minden szépsége szólal meg.
Vergiliusban a római művelődés végtelenségbe szőtt álma álmodik.
Dante mindenestől fogva a római katholikus középkor eposz írója.
Milton Elveszett Paradicsoma a protestantizmus eposza.

Continue Reading →

„Aki azt mondja, hogy Őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt” (Szent János apostol I. lev. 1:6)

Arisztotelész mondta: „A tudomány csodálkozással kezdődik”
Pál apostol írta: „Akikben megvan tiszta lelkiismerettel a hit titka” (I. Tim. 3:9)
Arany János vallotta: „Óhajtom a classicus írók tanulmányait”
Szavát betartva fordította, tanulmányozta Aristophanes, Vergilius, Shakespeare, Byron, A velencei kalmár, Don Quihote, Burns, Heine, Goethe, Lamennais abbé, az orosz irodalom klasszikusait.

Continue Reading →

„Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik”: (Szent Lukács ev. 24:45)

Édes anyanyelvünk mélységes szakrális volta e két szóban is ékességes szépségben ragyog fel, melyben az evangélium írója a Feltámadott Krisztusra mutat: „megnyitotta értelmüket, hogy értsék”
Vissza gondolva, valamennyi tanárunk áldott sok erőfeszítést tett, hogy nyitogassa értelmünket, értsük a tanított tárgyat, értelmes felnőttek legyünk, hogy érett fiatalként érettségizzünk, majd tovább bővüljön értelmünk.

Continue Reading →