„Ekkor nagy jel is tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig a tizenkét csillagból álló korona” (Mennyei Jelenések 12:1)

Mindnyájunk példaképe, a protestáns lángelme, a cionista-kommunizmus által üldözött és lemondatott református püspök írta egy tanulmányában:
„Akit érdekel, hogy miképpen születik a történelem, most megfigyelheti.
Kétféle út van a megfigyelésre.
Egyik azt nézi, hogy a dolgok önmagukban miként alakulnak, a másik azt, hogy ezek a nagy realitások miképpen tükröződnek az emberi lélekben?
Amaz azt kérdezi, milyenné válik a világunk, emez azt, mi megy végbe az emberi lélekben e nagy világdráma alatt?

Continue Reading →

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Szent Lukács ev. 6:36)

Senki úgy nem ismeri az emberi lélek mélységét, a szív indulatát, a gondolat rejtelmét mint Isten.
Erkölcsös ember lévén tudjuk mi a jó, tudjuk mi a rossz. Döntéseket hozunk szüntelen, aztán ha tévedtünk, vagy szándékosan vétkeztünk, elkezdjük magyarázni a bizonyítványt lelkiismeretünknek, fele barátainknak, és Istennek is.
Nehéz az élet, értetlen a világ, meg hát mások is ezt csinálják.
Alapjában persze nincs gond, néha imádkozok, időnként adakozok, általában elítélem a világ sok szörnyűségét, de kis emberként úgy sem tudok mit tenni.
Ebbe a langyos semmittevésbe, képmutató külsőségbe és semmiért felelősséget nem vállaló farizeusi kétszínűségbe robban bele az ÓSZÖVETSÉG EVANGÉLIUMA!

Continue Reading →

„Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a juhok, pásztor nélkül” (Szent Márk ev. 6:34)

Szent Urunk élettörténetét, földi pályafutásának körülményeit a történettudomány tisztázta.
Emberi alakja minden idők minden emberének tiszteletét és rokonszenvét szerzi meg, még a hitetlen ember is megilletődött lélekkel hódol egyszerűségének, jóságának, igazságának, hősiességének, szolgáló és szenvedő nagyságának.
De mi azért vagyunk keresztények, hogy ezzel ne elégedjünk meg.
Nekünk tudnunk kell, hogy a názáreti Jézus a megígért Messiás, a Szentháromság Második Személye, a Testté lett Ige, az Élet Fejedelme, az Egyház Ura.

Continue Reading →

„Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted” (I. Királyok 19:7)

Mindig foglalkoztatott, hogy egy neves bibliai, egyháztörténeti vagy történelmi személyiséget öt tálentumán túl mi tette azzá, ami lett?
Illés próféta személye heti igénk üzenetének főszereplője, élete küzdelmes embersége és mélységes hite jól mutatja mindannak kivonatát és tömörített példáját, melyet a Királyok I. Könyve 17-22 fejezete, valamint a Királyok II. Könyve 1-13 fejezete ír le számunkra.
Legnagyobb püspökünk Ravasz László a klasszikus lelkipásztor képét 87 évvel ezelőtt a a budapesti Református Theologiai Akadémia június 14. napján tartott évzáró beszédében így fogalmazta meg, Illés prófétára utalva:

Continue Reading →