„Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön” (Szent Márk ev. 2:10)

Velünk született vágyunk valami maradandót alkotni egyénileg és közösségileg egyaránt. Az Örökkévaló Isten felé tartó ember bár ebben a világban él, nem ebből a világból való. (Jn. 17:16)
A kartauzi rend jelmondatában olvashatjuk: Stat crux dum volvitur orbis – Bár a világ forog, a kereszt áll.
1890-1925 között három építész-zseni egy pesti tervező irodában hatalmas ívű fehér kartonok fölött olyan épületeket álmodott hitéből, tanulmányaiból, hagyományaiból, mely a Magyar Királyságot az egyetemes kultúra legfénylőbb nemzetei sorába emelte.

Continue Reading →

„Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által” (Apostolok Cselekedetei 19: 11)

Magyarországi Forradalom emlékére tartott istentiszteletet.
„Bár sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” – címmel.
Szerette a magyarokat, a szabadság népének tartotta. Dr. Fekete Károly Esperes Úr mondotta egykor: „Szeressétek Lüthit, olvassátok, nagyon jó”, – megtartottam tanácsát, ma már nem hallom senkitől a kommentárjait idézni!
Napi Igénk volt az általam felvett textus, melyről ezt írta a tudós lelkipásztor:
„Mintha egy ütközetet vívnának előttünk, győzelmes áttörés történik, egy erődítmény roskad össze, s méghozzá milyen erődítmény.”

Continue Reading →

„Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre” (Apostolok Cselekedetei 16:9)

Krisztus után 51-ben segélykiáltás érkezett Macedóniából Európa képviseletében és nevében a két apostolfejedelem felé, hogy induljanak Macedóniába. Szeretnék látni az Úrnak szentelt élet gazdagságát, várják az evangéliumot, várják a segítséget, várják az áldást, olyan személyeket szeretnének látni, akikre Krisztus azt a feladatot bízta, hogy elvigyék az emberek közé jelenlétét.
Szent Péter és Szent Pál az egyház két tartóoszlopa, kik egy megszabadított egyház tanúi voltak.
Jézus megszabadította Pétert a kudarc érzésétől, a bizonytalanságtól, a keserűségtől. Bátorította, hogy járjon a vízen, vesse ki újra a hálót, legeltesse nyáját.

Continue Reading →

„Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy s mint vannak” (Apostolok Cselekedetei 15:36)

Számomra a Szentírás valamennyi szerzője spirituális géniusz. Lényegtelen, hogy egy próféta pásztor volt-e mint Ámos, vagy egy apostol halász volt-e mint Péter. Magánügy is lehetne akár, – de nem az, – amikor régen többször azt hallottam templomi szószékről: „Ezek a szentírók egyszerű, tanulatlan, iskolázatlan emberek”.
Ilyenkor a gyülekezetet sajnáltam akik aligha érzékelték, hogy „tanult kollégám” éppen őket kezelte szellemi kiskorúként.
A prófétai, apostoli kiválasztás és elhívás maga a kegyelem titkokkal szentelt csodája.
– 1969-ben azt kiáltotta a világ: ember a Holdon!
– 2000 esztendeje pedig Isten a
Földön!

Continue Reading →

„Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg!” (Apostolok Cselekedetei 15:13)

Az apostoloknak vannak cselekedetei. Mondják, hogy az ötödik evangélium, valójában az is, hiszen a Lukács evangélium második kötete e fenséges mű, melynek olvasása egészen mély vizekre evez és hófödte tiszta csúcsokra visz fel.
A Szentlélek által indított emberek milyen teljesítményre voltak képesek abban a világban, melyet nevezhetünk ókornak, vagy éppen az Anyaszentegyház születése után az ősegyház hitvalló diadalának, ahogyan imádkozva, a kenyeret megtörve, zászlót bontva szólták az Úrtól tanult igéket, hirdették az Evangéliumot. Napi igénk ezekben a hetekben.
Mondja a krónika, hogy az angyalok titkon figyelték az Úr Jézus Krisztus arcát az Atya jobbján, – hogy reagál? látva fáradságot, örömöt, küszködést tanítványai életében, akik immár nélküle, de nevében jártak farkasok és kígyók között.

Continue Reading →