Egy esztendő utolsó estéjén valahogy olyanforma érzése támad az embernek, mintha egy hömpölygő folyam partján állnánk és néznénk a víz állandó sodrását lefelé. Mi mindent visz ez a víz magával… mi az, ami elmúlik ezzel az esztendővel együtt? Igazán kivételesen boldog napok és boldog órák, forró pillanatok, a legszentebb vágyaknak áldott és szent beteljesülése; viszi a víz; ints neki búcsút. Újabb emlékek jönnek… milyen jó az Isten, hány könyörgésünket hallgatta meg, mennyi szeretetet pazarolt ránk. Aztán megint más emlékek jönnek, fájó, szomorú emlékek, hány kedves arc…
Gyakran mentem el egy üzlet előtt, amelynek ablakában egy karácsonyi jelenet volt kiállítva, de soha nem álltam meg, hogy közelebbről is megnézzem. Egy nap mégis, amikor nehéz érzések szorongatták a szívemet, szemem megakadt Mária, József és a kis Jézus alakján. Mária egy szamáron ült, kicsinyét oltalmazóan szorítva karjaiba. József szemeit az ég felé fordítva a szamarat vezette. A szent család nagy sietséggel való menekülése Egyiptomba életem szimbólumának tűnt. Isten biztos helyre vezette őket, hogy megvédje a gyermek Jézust és azokat, akikre Őt rábízta. Isten készítette elő Jézus születésének idejét, helyét, módját.
Sok ember szívében fogalmazódott, énekelt, muzsikált tovább a zsoltár, hogy milyen jó az Isten a tiszta szívű emberekhez, akik Őt választották a világ helyett.
Sokan családi körben ünnepelve terített asztalok mellett élték át a pillanat szentségét. Sokan hálaadással áldották Istent templomainkban,
Sokan örültek, hogy megérhették a szeretet ünnepét, hiszen mentek el ismerőseik a minden élők útján.
Sokan voltak azok is, akik siettek be a Klinikák kapuin, vitték szeretteiknek kis csomagjaikat a gyógyulás reményében.
Sokan voltak azok is, akik a Köztemető kivilágított ravatalozója felé igyekeztek, vitték virágaikat szeretteik sírjához, mert ez a karácsony nagyon fájt nélkülük.
Sokan voltak azok is, akikre senki sem várt, akiktől elvett az élet minden földi szépet és jót, végül pedig még a reményt is.
János evangélista nem a karácsonyi történettel kezdi könyvét, hanem annak lelki történésével, azaz míg mások egy kis gyermek születését látják, addig ő elmondja, hogy mi is történt valójában. A lényeget summázza. Nem hiába, a negyedik evangéliumnak a szimbóluma a sas, mely átlátja a magaslati távlatokból az egészet és a dolgok közötti lényegi összefüggéseket. A kilencedik vers azt mondja, hogy Jézus az igazi világosság, aki különleges fényt hozott erre a világra. Ez olyan világosság, mely az élet hordozója, ezért kapcsolódik össze az előző igékben az élet és a világosság fogalma. Világosság nélkül tehát nincs élet.
Kedves Testvérek! Mai ószövetségi igénk: A 73. zsoltárZsoltárok könyve, 73. zsoltár 24. verse: Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.…