Magyar Testvéreim!
„Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy gondolkodtam mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait”
(I. Kor. 13:11)
Szent Pál apostol ha csak a szeretet himnuszát hagyta volna reánk örökül, honnan idéztem e két mondatot, már az is a halhatatlanok örök pantheonjába emelte volna.
Életműve, szellemi-lelki – theologiai öröksége felbecsülhetetlen kincs. 13 levele az Újszövetség negyedét teszi ki, mely rendszerbe foglalta Szent Urunk életművét gyülekezetekre, és személyekre lebontva.
Gyermekként egykor mi is láttunk olyan életeket, pedig akkor még ismerték az Irásokat is, néha templomba is elmentek, de szívük soha nem volt Istené. Kifelé szép példás családi életet mutattak, de szívük soha nem volt Istené. Eszükkel ismerték a kor természettudományi vívmányait, de szívük soha nem volt Istené.
ISTEN VILÁGÁBAN NEM ELÉG ÉSSZEL ISMERNI CSUPÁN. – SZÍV IS KELL, LÉLEK IS KELL, ÉLET IS KELL!
Ahogy az apostol, mi is felnőttünk, pályát és legfőképpen utat kellett választanunk. Addig szép az utunk, míg Istennel járunk. Reá hallgatunk, benne bízunk, hitben élünk.
A „magyar szentek himnusza” – Isten, hazánkért térdelünk elődbe – Arányaiban a legtöbb szentet a magyar katholikus egyház adta a világnak! Hallgassuk meg a hitvallást!
Az Ószövetség 15 Zsoltára zarándokének (120 – 134), melyeknek olvasása, imádkozása, éneklése fenséges erővel tölti be a szívet-lelket. Tükrözik a számvetést a múlttal, nem kendőzi el a fájdalmat, de a végső szó a reménységé. Az egyház Isten zarándoknépe a világban, a keresztyén ember zarándok e világban, Misszios_kereszt_Hajdudorogon_2
Aki rohan, azt az idő szorítja, aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut, aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van.
Tekintsük meg nagy tisztelettel a Hajdúdorogi Görög katholikus Egyházmegye zarándok közösségét e három fotón, kik Istennel járva viszik a Missziós Keresztet!
„Te vagy földi éltünk vezércsillaga” – Hallgassuk meg a gyülekezet szép énekét Nemzeti Kegyhelyünkről!
„Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.”
170 esztendeje annak, hogy a világirodalom legnagyobb költőjének özvegye számvetést tesz életéről az erdődi vár tisztásain, hol egyéves kisfiával menekül, hogy puszta életüket mentsék a Habsburg és Orosz gyűlöletétől. Nem régen volt még gyermek Júlia, és közel van jelenéhez múltja, a jólét biztonsága Keszthelyen a Festetics uradalomban, hol édesapja Szendrey Ignác gazdatisztként zsíros hivatalt vitt. Lehetett volna a gazdag szolgabíró Uray Endre felesége is.
De szíve és lelke az élet zarándok útján az Isten szerintit választotta, Petőfi Sándort, a MAGYAR NEMZET LELKIISMERETÉT, a vékonypénzű hajszolt zsenit, akit soha nem fogadott el Szendrey Ignác, de sokszor még Petrovics István sem.
Pál apostol boldog és elégedett, mikor számot vet az efézusi vének előtt döntéséról, viselkedéséről és munkájáról, pedig volt bőven könny, cselszövés és ármány.
„ez alatt álmodám én ifjúságom legszebb álmait” – írja Szendrey Júlia Erdődön.
Petőfi Sándor hitvesének szobrát már álmodta a művész Koppenhágában, hogy jó Andersen magyarul is szólal mesés igazságairól.
Nem csak Júlia, hanem Sándor is emlékezve álmodta legszebb álmait, villant a menny, és szórta válaszát számlálatlanul a földre kimeríthetetlen kincsesházából.
Petőfi Sándor: Tudod, midőn először ültünk – Olvassuk el a remekművet!
Tudod, midőn először ültünk
E tó fölött, e fák alatt?
Röpűl a gyors idő fölöttünk,
Azóta két év elhaladt.
Ily ősz volt akkor is, ilyen szép
Mosolygó őszi délután,
Szelíd fuvalmak így rezgették
A sárga lombokat a fán.
Igy tükrözé vissza a tónak
Vize a tiszta kék eget,
Igy ringatózott ama csónak
Ábrándosan a víz felett.
De akkor még csak gondolatban
Élveztem mennyországomat,
Mert akkor még nem csókolhattam,
Mint mostan, édes ajkadat.
Két éve annak… sokat elvitt
Az idő tőlem azalatt,
De nem panaszlok, mert amennyit
Elvitt, sokkal többet hozott.
Téged hozott meg nekem, téged,
Reményim fényes gyöngysora,
Kiért az örök üdvösséget
Ezerszer adnám én oda.
Maradjunk még itt, légy mellettem…
Hol úgy busúltam egykoron,
Hagyj engem itt most elmerengnem
Végetlen boldogságomon!
Erdőd, 1848. szeptember 27.
Herman Krisztina és Fekete László Testvéreim, Barátaink mikor egy hideg téli este megkerestek, hogy áldást kérjenek majd egy meleg nyári napon házasságukra, az Isten szerinti jó útról, és szorgalmas munkával elért eddigi sikereikről örvendtünk. Jó látni, hogy álmodják tovább ifjúságuk szépbe szőtt hitét, nemes céljait, példát mutatva az utánuk jövő generációnak. Szépen és igazán írja az apostol Igénkben: senkinek javait nem kívántam, sőt magam kezével gondoskodtam kemény munkával a velem lévőkről is.
Mert jobb adni, mint kapni.
Isten áldja meg az ifjú pár életét egészségben, boldogságban, nemes céljaik sikeres elérésében!
„Maradjunk még itt, légy mellettem…” – Tekintsük meg a gyönyörű ünnepség emlékezetes pillanatait!
„Ó Mária, Isten anyja” – „Gyönyörű szent ének,” – írja valaki – „ha ezt hallgatná világunk, nem lenne ennyi bűn és nyomorúság” Hallgassuk meg a magnificatot!
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett”
(Apostolok Cselekedeti 20:28)
A pásztori szolgálat teljességének Isteni elhívása áll előttünk, ez az az Ige, mely a Lelkészszentelési Emléklapon díszbetűkkel tündököl.
Zarándoklatunk végeztével örökségünk lesz a szentek között, az apostol nyomán Jeruzsálemtől kezdve Ázsiában, Európában, ha kell a mártíromságig.
Induláskor távolinak tűnik, de aztán gyorsan eljár az idő, és búcsút kell venni az apostolnak Milétoszban az efézusi vénektől. Isten kegyelmébe ajánlja őket, letérdelve imádkoznak, sírva mondanak köszönetet a hűséges apostolnak. Azt fájlalják legjobban, hogy nem látják többé viszont e világban.
„Százezerszer üdvözlégy”! – Hallgassuk meg a kántor művészi játékát és tiszta énekét!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2019. szeptember 21.
A képek forrásai:
szendreyjuliakutatas.blog.hu
hu.wikipedia.org