„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál e hitet a földön?” /Szent Lukács evangéliuma 18:8/

Báró Mednyánszky László festőkirály: Végtelen c. műve

Magyar Testvéreim!

Feljegyezte a krónika, mert őrizte az emlékezet, hogy a legsötétebb cionista-kommunista időszakban 1948–1956 között több világhírű magyar sportkiválóságnak gyűlt meg a baja az ördögi hatalommal, és annak képviselőivel.
Valójában az a régi bibliai történet elevenedett meg újra Magyarországon, ahol az alábbi isteni kijelentést olvassuk Jézus szavaival:
„Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle:
SZOLGÁLTASS NEKEM IGAZSÁGOT ELLENFELEIMMEL SZEMBEN. – Mózes és Ézsaiás próféta évezredes kiáltása is benne rezdül a szegény és jogfosztott ember kiszolgáltatott életének hivatali útvesztőjében. Legyen az szegény özvegyasszony, vagy megalázott magyar a kommunista zsarnokság igája alatt.

Lóránt Gyula az Aranycsapat legendás középhátvédje és családja beszélhetetlen sok sérelmet szenvedett el a megszálló szovjet hatalomtól, és hazai csatlósaitól.
Egy nap egy félreeső helyen aztán vele szemben „seregestül senkik jöttek” (Ady). Odalépett, egy balossal megkínálta az elsőt, és ezt mondta: „Ezt apámért kaptad”.
Majd a másodikat is: „Ezt anyámért kaptad”. A harmadik patkány menekülőre fogta, de Lórántot nem olyan fából faragták, rövidre zárta azt is.
Híre ment persze, és a szövetség úgy döntött, hogy az elkövetkező magyar-szovjet, és később a szovjet-magyar mérkőzésen nem játszhat Lóránt Gyula, mert ki tudja mi fog történni a pályán ha egy egész csapatnak megy neki…???
Az elfojtott sérelem, jogfosztás, igazság utáni vágy hajtotta a hamis, Isten nélküli, és embertelen bíró elé a bibliai özvegyasszonyt, Lóránt Gyulát, Kárpáti Gyurika vízilabdázót, Papp Laci boksz fenomént. Igazságukat keresték!!!

Együtt dobban a szívünk, egy a végzetünk. Kárpátia zenekar – Petrás János: Gárda induló – Hallgassuk meg a dalt!

A példázat hőse nem a hamis bíró, hanem az özvegyasszony, s alapgondolata ez: ha egy szegény özvegyasszony az ő jogos kérésének állhatatos hangoztatásával rábírhat egy bírót arra, hogy neki igazságot szolgáltasson, mennyivel inkább szolgáltat igazságot Isten, AKI MAGA AZ IGAZ BÍRÓ
(Zsoltárok 68:6, II. Tim. 4:8)

A mai Magyarország Bátorság-Büszkeség-Hűség szent hármasának elkötelezett és rendíthetetlen hordozója a Magyar Gárda, amelynek tagjaiban az erkölcsi tisztaság, a feltétel nélküli szeretet, és az önzetlen szolgálatnak olyan ereje lobog, mely más közösségekben már régen kiveszett. Becsület-Tisztelet-Fegyelem náluk nem reklám szlogen, hanem a mindennapi élet rögvalósága.
E szép hagyományt képviselte tiszta életében a Magyar Gárda, majd a Magyar Királyi Csendőrség tagjaként Tóth János Testvérünk, aki családjának, lakóközösségének, munkahelyének megbecsült tagjaként egy gyors lefolyású betegség által fiatalon égett el áldozatként a legnemesebb ügyek oltárán.

Tekintsük meg kegyelettel e nemes lélek és jóbarát ravatalát, a kegyelet virágait, zászlóval letakart koporsóját!

Nemes lélek és jóbarát ravatala
A kegyelet virágai
Magyar Gárda zászlóval letakart koporsó végső nyughelyén

Emlékére hallgassuk meg az Edda zenekar dalát – Lelkünkből szól ez a dal!

Lukács szent evangéliuma perikópái végig hordozzák a jelen valóságának szociális, jogi, gazdasági, társadalmi, erkölcsi kérdéseit. Mai igénk egyik szép példája ennek.
A napi élet gondjainak valóságából Szent Urunk egy pillantás alatt belenéz a századokba, és közelgő második eljöveteléről kezd beszélni. Összekapcsolja eljövetelét a hit kérdésével.
Nem az a kérdés, hogy eljön e Krisztus, hanem az, hogy talál e hitet a földön? Döbbenetes erejű, lesújtó kijelentés. Ennyire elromlana a világ, hogy már mustármagnyi hit sincs a földön? A bizonytalanság nem az Úrnál van, hanem az embernél. Mi vezetett idáig? Mi történt velünk? Hol törött el minden egész?

V. Viszockij az Arbat gyermeke, Moszkva igazi csillaga, a Taganka sztárja, Ljubimov kedvence, Marina Vlady Vologyája, az orosz nép kobzosa varázsolja az elnyomottak igazságát.

Hallgassuk meg a halhatatlan legenda egy dalát: Nem szeretem!

Miért nem azt mondja Jézus, hogy talál-e imádkozó lelkeket ezen a földön? Azért, mert valaki farizeusi és vámszedő lelkülettel is imádkozhat, mint teszik ezt sokan az egyházban. Van különbség szándék és szándék között? Minek a következménye? Minek a gyümölcse? Kinek az érdeke? Kinek akarok szolgálni?
Jézus csak arra kíváncsi, hogy igaz, élő hitet talál-e a földön ? Olyat, ami üdvözít.
Lesz igazságszolgáltatás, mert ügyünk az Igaz Bíró előtt van. Kitartásra ínt, az meghallgatásra lel, hiszen éjjel-nappal kiáltanak választottai.

Sík Sándor piarista paptanár, költő művészi versét Szent Igénkről fogalmazta, melyet hallgassunk meg Sinkovits Imre színművész előadásában!

„Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
Hisszük, hogy többet mint sokan gondolnák, és nem ott, ahol egyesek hiszik.

Gyászoló szívek sokasága a feltámadás és örök élet reménysége alatt várja Szent Urunk második eljövetelét, hol a halandó halhatatlanná, a mulandó pedig örökkévalóvá lesz Igéje és Szent Lelke által, s mint utolsó ellenség a halál eltöröltetik.
Búcsúzzunk e fotóval, és Juhász Gyula versével népünk hű fiától, – akinek kisfia Attila éppen ma egy esztendős, – Isten megváltott gyermekétől. Nyugodjon békében.

Itt várja Krisztusát egy hű magyar hazafi

Juhász Gyula: Emlékek útján – Olvassuk el a zseniális költeményt!

Lelkem ma sétál régi városokban,
Hol ifjú voltam és szomorú voltam.

Tavaszi fényben vár a drága Várad,
Hol Annáért volt szép a dal s a bánat.

Némán borongok az öreg Pozsonyban,
Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam.

A csöndes Léva holdas udvarában
Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam.

A nyárutói gazdag Újvidéken
Egy hervatag kert visszhangozza léptem.

A messze, árva Szigeten, a parkban,
Egy fát keresnék, hol szívet faragtam.

Szelíd domb alján szomorú Szakolcán
Vidéki bánat föllege hajol rám…

Lelkem ma sétál tűnt utcák nagy éjén,
Vezet az emlék, pislogó lidércfény.

Vezet a vágyam és vezet az álom
S csak temetőknek kapuit találom.

„A földön, ha elvesztem Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit,
Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ő Úr Isten,
Remélni megtanít!”

(276. Dicséret 3. v.)

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. szeptember 14.

A képek forrásai:
artmagok.wordpress.com
publicdomainpictures.net

Vélemény, hozzászólás?