Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 16. részének 20.és 22. versei, valamint Lukács evangéliuma 6. részének 25. verse:
János 16,20: Bizony, bizony mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
János 16,22: Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek és örömötöket senki nem veheti el tőletek.
Lukács 6,25: Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!
Karácsony Sándor gondolatai:
Tisztáznunk kell a sírás lélektana mellett a nevetés lélektanát is. Hányszor szoktuk mondani, különösen ártatlan kisgyerekekről, gondtalan ifjú lelkekről, hogy boldog nevetésük betöltötte a házat és másokat is jókedvre derített. Lehetetlen az, hogy Jézus Krisztus, aki elment a kánai menyegzőbe, maga köré gyűjtötte a kisgyermekeket, megvédelmezte a vádaskodóktól tanítványait, akik a vőlegény jelenlétében nem böjtölnek, ugyancsak védelmébe vette a bűnös nő pazarlását, mikor az ráöntötte az alabástrom drága kenetét az Ő fejére, sőt búcsúbeszédében vigasztaló Szentlelket és soha el nem vehető örömöt ígér tanítványainak, ismétlem lehetetlen, hogy ugyanez a Krisztus le akarja fagyasztani hívei ajkáról a vidám mosolyt, torkukba próbálja visszaerőltetni kikívánkozó tiszta, csengő kacagásukat…
Vegyük észre, hogy összezavarodtak a gondolataink, sőt szavaink is a kérdés körül. Kísértsük meg a gubanc legombolyítását.
Öröm és nevetés nem mindig járnak együtt. Örömében sírni is szokott az ember, sőt emberibb dolog nagy örömben sírni, mint nevetni. 100 édesanya közül 99 bizonyára sír örömében, ha gyermekével kapcsolatban hirtelen éri jó meglepetés. Viszont nevetni nem csak örömünkben szoktunk, hanem zavarunkban, kínunkban, leplezni próbált szándékunkban, sőt rosszkedvünkben és haragunkban is. Az őrültek közt szintén több a kacagó, mint a síró. Végül azt se feledjük, hogy amiképpen a sírás nem egyforma, a nevetés is sok fajta lehet. Nekünk itt most csak azt kell néznünk, van-e és milyen a „boldog” nevetés.
Azt már láttuk, hogy minden sírás, egy tekintetben, kivétel nélkül egyforma. Gyöngeségből, gyarlóságból, tehetetlenségből, szegénységből fakad. (Boldog az olyan sírás, amely a szegénység forrásából már megvígasztalva árad.) Ha így nézzük a nevetést, annak is van egy ilyen közös forrása. Mindenféle nevetésnek gazdagság az oka. Mindenféle nevetés: elpazarlása valamilyen gazdagságnak. A lélektan tanítása megerősíti ezt az állításunkat. Egy-egy jó vicc hallatára például gondolatsorok fáradságos végig építését takarítjuk meg és az így felgyülemlett felesleges lelki energiáink robbannak ki és semmisülnek meg hatalmas nevetés formájában. Ez a fajta gazdálkodás pedig Jézus közelében gyarlóság. Ő megbocsátja ezt a gyarlóságot, de erénynek nem engedi nevezni. Vegyük hát tudomásul alázatosan, hogy szabad nevetnünk, éppen úgy , mint pihennünk vagy aludnunk is szabad, de amikor nevetünk, olyankor valami nagyon testi, nagyon emberi dolgot művelünk. A kacagó kisgyerek nem „boldog”, csak csiklandja valami. Nevető ember érezheti magát nagyon jól, de nem boldog, amíg nevet. Csak megvígasztaltan síró ember lehet boldog.
294. dicséret: Jézus vígasságom…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu