Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 21-22. versei:
21, Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
22, Én pedig azt mondom néktek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.
Hargita Pál lelkipásztor (Pápa) gondolatai:
A törvény jézusi magyarázatában többször felhangzik az üzenet: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek… Én pedig azt mondom néktek…” Ezekben a magyarázatokban Jézus nem Mózes törvénye ellen szól, hanem betölti és ezáltal életre kelti, a farizeizmust ellenben halálra ítéli. Kálvint idézem, aki azt mondja, hogy: Jézus nem új törvényhozó, hanem hű magyarázó. Jézusnak nem volt szándéka bármit is megváltoztatni, vagy újítani a törvény parancsolataiban. Isten ezekben tette le egyszer az élet zsinórmértékét, amit soha nem is fog megbánni, vagy megváltoztatni.
A törvény magyarázatát Jézus a második tábla magyarázatával kezdi: az embernek emberhez való viszonya rendezésével, az élet védelmében hozott isteni paranccsal: Ne ölj! Jézus a gyilkosság gyökerét fedi fel. Arra tanít, minket, hogy amíg az emberi törvény csak a gyilkosságot bünteti, addig Isten bünteti a gyilkosság gyökerét; a szívünkben hordozott haragot is. Hitvalló eleink a haragot titokban való gyilkosságnak nevezik.
Ezt kell megértenünk. Nem lehetünk elnézőek a szívünkben lévő haraggal szemben. Nem vehetjük könnyedén, amikor a másik embert személyiségében sértjük meg. Alapigénk három fokozatot említ:
Harag szavak nélkül. Amikor csak szemünkön, vállrándításunkon, vagy éppen hallgatásunkon látszik, hogy haragszunk. Erre a szótalan haragra mondja Jézus, hogy méltó a helyi bíróság ítéletére.
A szóban megnyilvánuló harag. Az a belső állapot, amikor lebecsüljük a másik embert; ostobának, üresfejűnek, mihasznának tartjuk és mondjuk. Erre a magatartásra mondja Jézus, hogy méltó a legfelsőbb bíróság ítéletére.
A megvetéssé lett harag. A másiknak azt mondjuk: bolond. (És milyen könnyen mondjuk!) A Bibliának ez a szava jelent őrültet és istentelent is. Ilyenkor a másik embert lénye legbensőbb, legszentebb pontján sértjük és becsméreljük. Erre azt mondja Jézus, hogy ilyenkor méltók vagyunk a gyehenna tüzére. (Geenna, a Hinnom völgye tisztátalannak minősített hely volt Jeruzsálemtől délre. Ez volt a város szemétlerakó helye és dögtemetője.)
Jó református nem megy úrvacsorát venni, amíg nem kér bocsánatot attól, akit megbántott. Bizony istentiszteleteink, úrvacsorával élésünk, sőt bibliaolvasásunk és imádságunk is haszontalanná lehet, ha nem vagyunk készek újra és újra a megbocsátásra.
270. dicséret: Légy csendes szívvel és békével…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu