Hogy jól értsük, gondoljunk a betániai Máriára, aki minden bizonnyal éppen olyan tüsténkedő és kérgeskezű háziasszony volt, mint Márta. De amikor házába lép Jézus, felismeri az el nem mulasztható megfelelő pillanatot, a drága alkalmat; most nem tüsténkedni kell, hanem (és nem csak!) lenni, mert úgy tudja csak másnap a jót jobban tenni. Felismerte az alkalmat, hogy most Jézus akar neki szolgálni, tehát ne ő akarja ugyanazt. Felismerte, hogy Jézus azért akar neki szolgálni, hogy majd jobb legyen az ő szolgálata is, ha majd arra kerül sor. Hagyja Jézus lábainál, hogy összeszedje őt a Mester, hogy majd – ha arra kerül a sor – jobban oszthassa szét önmagát.
Magunk erejéből nem vagyunk képesek szívünket megtisztítani. Sok mindent megtisztíthatunk, ám a szív megtisztítása felülmúlja a képességeinket. Valamit a magunk erejéből is elérhetünk, de teljes eredményre aligha juthatunk. Ezért kell segítségül hívni az Urat és imádkozni azért, hogy legyen segítségünkre, hogy szívünk megtisztulhasson.
Az első Ádám panasza és vádja egyetlen korban sem hangzott kiélezettebben, mint Jézus korának ádámjai száján: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem”. (1Mózes 3,12) Az akkoriak hálát adtak érte, hogy ők férfinak és nem nőnek születtek. Már az bűnnek számított, hogy valaki nőnek született. Ezzel támasztották alá az asszonyok társadalmi kiszolgáltatottságát. Ezt ismerve értjük meg igazán Jézus forradalmiságát. Jézus társaságába fogadta az asszonyokat éppen úgy, ahogy védelmébe veszi a társadalom kitaszítottait. Ennek egyik legszebb példája a házasságtörő asszony megmentése. Írástudók, farizeusok hozzák az asszonyt Jézushoz.
Aki már járt nagyon magas hegyen, két-háromezer méter fölött, az tudja, hogy úgy háromezer méteren túl egyszerre könnyű és ugyanakkor nehéz a járás. A Lélek ma ilyen magasságokba visz bennünket. Sose tudom megrendülés nélkül olvasni mai igénk szavait. Úgy nézem ezeket az Igéket, ahogy egyszer néztem a holdra, amikor tudtam, hogy ott két ember sétafikál. Felnéztem innen alulról és bár olyannak láttam a holdat, mint eddig, mégis végigfutott a hátamon a hideg, hogy azon most két földi ember csetlik-botlik.
Az özönvíz elmúltával megígérte Isten, hogy nem lesz többé özönvíz. Nem lesz, mert Ő úgy akarja, ne legyen, és nem, mert bizonyára nem lesz rá többé szükség. Nem lesznek többé óriások, helyesebben mód adatik arra, hogy ne csak azok lakják a földet. Az „özönvíz előtti állapotok” megszüntetése végett Jézus felment a hegyre és lábai elé gyűlt tanítványainak elmondta a „Hegyi beszédet”. Aki fiú vagy leány Jézus szájából hallja a Hegyi beszéd igéit, nem lehet már aztán földi életében sem léha, sem hideg, számító. Jézus úgy gyógyítja meg a mi, özönvízre érett bűneinket, hogy megtanít bennünket saját magunk belső mivoltának igazi értelmére.