A legnagyobb emberi nyomorúságot látja maga előtt a prédikátor a 4. részben, és ugyanakkor annak legmeglepőbb megoldását vetíti elénk, vázolja fel előttünk, és hirdeti meg mindnyájunk számára igei üzenetként.
Mi a legnagyobb nyomorúság? És mi annak legnagyobb megoldása? A legnagyobb nyomorúság az, hogy az emberi közösség nem emeli egymást az élő Isten trónusa felé, hanem mondhatatlanul megnehezíti azt az életet, amelyre születünk, s amelyből a halál kapuján át az örökkévalóságba térünk. A megoldás pedig az, hogy ha ezenközben nem azon szomorkodunk, hogy mindez milyen hiányteljes állapot, milyen borzasztóan szomorú élethelyzet, milyen tehetetlenségre kárhoztató egész élet-alkalom, hanem – ha azt látjuk, hogy a hiány az élet öle és míg a hatalmas életerőkkel, kincsekkel, lehetőségekkel felruházott, de bolond király az ő javait mind eltékozolja – az ő uralma alatt szegénységben született gyermek úgy látja, hogy a hiány az élet lehetősége és egyre kisebből indulva egyre nagyobb javakra tesz szert.