Mi a különbség az Isten Lelkétől való újjászületés és minden egyéb emberi igyekezet között? A természeti ember gátlás nélkül kiéli a maga természetes hajlamait. A kultúrembernek már vannak bizonyos gátlásai, és igyekszik fékezni, csitítani ezeket a hajlamokat, de a természete ugyanaz, ezért kell fékeznie azokat. A vallásos ember életének a folyója még magasabb gátak között folyik; ő nem csak az emberi, hanem az örökkévaló jutalomról és büntetésről is tud. De ez még a természetét nem változtatta meg. Új természetet az kap, aki onnan felülről, Isten Szentlelkétől születik újjá. Vagyis: akinek Isten az Ő természetét adja, akiben Jézus Krisztus lakik a hit által. Az ilyen emberben Jézus jelleme kezd kiformálódni.
A Biblia elismeri, hogy különböző emberi normák léteznek. A zsidó a mózesi törvényt igyekszenek betartani. A pogányok a lelkiismeret törvénye szerint élnek. Mindegyikről elmondható azonban, hogy nem érik el a maguk elé kitűzött színvonalat. Mind a zsidók, mind a pogányok megszegik saját törvényüket. Ez a helyzet velünk is. Mi vajon milyen erkölcsi normához tartjuk magunkat? A mózesi törvényhez? Vagy a jézusi törvényhez? Vagy talán ahhoz a mércéhez próbáljuk életünket igazítani, amelyet környezetünktől vettünk át, vagy egyszerűen arra igyekszünk, hogy tisztességesen éljünk?
Amit sohasem szabad elfelejtenem és amit mégis mindig el akarok felejteni: ez az én halhatatlan lelkem. Más gondoljon az őseire, legeltesse szemét a családi képtár komor és büszke alakjain, én arra gondolok, hogy a világ-teremtés végső, legizzóbb pillanatában agyagból embert formált a Teremtő keze és a saját lelkét lehelte abba. Ez a lélek az én rangom, kiváltságom, nemesi levelem, címerem. Isteni nemzetség vagyok: az Ő képére teremtett ember. Ez a lélek egy darab magából Istenből, ennélfogva értéke egyedül Istennel mérhető.
Detre Örs Hunor amikor a teniszpálya méretű, 6,5 méter átmérőjű, aranyozott tükörrel felszerelt James Webb űrtávcsőbe belenézett, látta az 1,5 millió km mélyen lévő világegyetem kezdetét, a „Kezdetben volt az Ige” teremtő hatalmát.
A Webb egyszerre vizsgálja a Földön kívüli élet lehetőségét, kutatja az Univerzum legkorábbi csillagainak és galaxisainak születését.
13,5 milliárd évvel ez előttre visszatekintve így kiáltott fel a zseniális tudós:
„Visszatántorogtam, elnémultam, itt vége van mindennek, ez mindennek a kezdete, aki ezt teremtette, azzal nem lehet parolázni.
Őrizd meg lábaidat mikor Istennek házához mégy. – Krisztusban áll fenn a teremtett mindenség.”
Egyik barátom mondta el nem hívő barátjának a történetét, aki egy nagyon nehéz napon odament hozzá. Mivel ez az ember tudta, hogy barátom Krisztus követője; ezt kérdezte tőle: Ha újjászületek, minden problémámnak vége lesz?
Barátom így válaszolt: Egyáltalán nem, de megnyered az erőt, hogy problémáiddal foglalkozz.