A megváltás bűntől való szabadítást jelent. Mivel a bűn három fő területen végez rombolást, a megváltás is e három területen állítja helyre az embert. Megváltónk, Jézus Krisztus által megmenekülhetünk a kárhozattól, megbékélhetünk Istennel; újjászülethetünk, új természetet nyerhetünk, megszabadulhatunk erkölcsi megkötözöttségünkből; végül pedig átélhetjük, hogy a köztünk és embertársaink közötti diszharmóniát hogyan válthatja fel a szeretet közössége. Az első úgy vált lehetővé, hogy Krisztus elszenvedte a halált; a második úgy, hogy elküldte Szentlelkét; a harmadik pedig a hívők közösségének építése által.
Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől; pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más. “Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, …nem illet téged a veszedelem” (Zsoltárok könyve 91. 1,10), ott ahol eggyé lettél Istennel.
A bűn az emberi természet mélyen gyökerező fertőzöttsége. Ott van minden ember lényének legmélyén, és ez tart bennünket uralma alatt. A bűn elválaszthatatlanul beleivódott énünkbe. A bűn lényege az, hogy mindent saját önző szempontunkból nézünk, önmagunkat fontosabbnak tartjuk, mint Istent és embertársainkat. A bűn önmagunk előtérbe helyezése Isten és mások rovására.
“Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve” (2Mózes 15,3). Aki zászlaja elé áll, azt megedzi a harcra, erőt és bátorságot ad neki. Amikor Dániel ezt az Igét leírta, igen rossz idők jártak, Isten népe mégis azt az ígéretet kapta, hogy győztesen fog kikerülni a szorongattatásból. Erőt és bátorságot kapnak a hatalmas ellenséggel való szembeszállásra.
A bűn nemcsak elidegenít, de rabságba is ejt. Nemcsak elválaszt Istentől, de szolgaságba is hajt. A bűn nemcsak külső cselekmény, vagy szokás, hanem mélyen gyökerező, belső romlottság. A bűnök, amelyeket elkövetünk, csupán külső, látható megnyilvánulásai ennek a belső, láthatatlan betegségnek. Jézus mondta, hogy amilyen a fa, olyan a gyümölcse. Cselekedeteink arról tanúskodnak, hogy milyen a szívünk. “Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.” (Máté 12,34)