Napi ige és dicséret (2026. július 1.)

Miért különbözik Krisztus vallása annyira a világ vallásaitól? Azért, mert a kereszténység/keresztyénség nem vallás. Ez kapcsolat az élő Istennel. Jézus az Atya Isten Fia és a Szentháromság második Személye, központi alakja az evangéliumi üzenetnek.

Napjainkban sok egyebet hangoztatnak. Az ateisták azt mondják, hogy nincs Isten. A politeizmus megengedi, hogy Jézus egy a sok Isten között. Amikor először mentem bizonyos távol-keleti országokba, meg kellett tanulnom, hogy ha Krisztus elfogadására hívom őket, világossá kell tennem hallgatóim előtt, hogy minden más istennek hátat kell fordítaniuk és oda kell fordulniuk a Szentírásban kijelentett igaz és élő Istenhez. Mi „tehát Krisztusért járva követségben” (2Kor 5,20), bátran visszhangozzuk Péter apostol meggyőződését, amit így erősített meg: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16,16).

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. június 30.)

Ezeknek a farizeusoknak és írástudóknak Jézussal szemben elfoglalt egész alap-magatartásuk volt hibás. Tudniillik; nézzétek Testvérek, Jézus nagyon határozottan, félreérthetetlenül megmondta, hogy hogyan lehet egy embernek megismerni Őt, az Ő isteni hatalmával. Hogyan lehet minekünk a magunk életében megtapasztalni Jézus megváltó erejét? És most nagyon szeretném, ha minden, Jézust okosan követni akaró ember megjegyezné, megtanulná, és magában nagyon sokszor el is mondaná Jézusnak ezt a mondatát: „Ha valaki  kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (János 7,17). Aki cselekedni akarja… Tehát, aki cselekszik! Aki nemcsak gyönyörködni akar benne, hanem aki engedelmeskedik.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. június 29.)

A Szentírás a legelterjedtebb könyv a világon; van olyan része, ami ötszáz nyelvre van lefordítva. A Szentírás a legszebb könyv a világon; irodalmi értékével, formai és tartalmi szépségével, gondolatainak mélységével a benne kifejezett érzések gazdagságával nem versenyez a világon semmiféle más könyv. A Szentírás a legérdekesebb könyv; minden sorára kultúrák, történelmek épültek, soraiból harcok és győzelmek támadtak, gondolataihoz hősöknek és nemzeteknek sorsa fűződik. Legnagyobb irodalma ennek a könyvnek van, és az emberi művelődésre való hatása semmiféle más könyvvel össze nem vethető.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. június 27.)

Ez a világ, amelyben élünk, zajosabb és lármásabb minden világoknál. És ennek az óriási hangzavarnak az a legjellemzőbb vonása, hogy bárhonnan is árad felénk a szó: az újságokból, rádióból, televízióból, könyvekből stb., valamennyi azzal az igénnyel szólít meg bennünket, hogy a csalatkozhatatlan igazságot közli velünk. De így vagyunk a személyes érintkezésben is: kevés olyan emberrel találkozhatunk, aki ne hinné magáról, hogy az ő véleménye a legigazabb és a legjobb. Így válik életünk nagy kérdésévé: Kire hallgassunk?

Erre a kérdésre hangzik felénk alapigénkből az isteni szózat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”

Continue Reading →

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete” (118. Zsoltár 29. v.)

Odalent a jurták között mozgolódás támadt, az emberek kisereglettek a sátrak elé.
Egy kisgyerek megfeledkezve a gondjaira bízott állatokról, a lovasok felé futott.
Az út szélén álló emberek akkor már kapkodták le süvegeiket.
A fiú apját kereste, aki ott állt a többiek között levetett süveggel, a fiára pillantott.
„Le a süveggel fiam, jön Attila fejedelem.
Ő lesz a világ ura, megálmodta az anyja.”

A hírvivő lovas tajtékos paripáját megállította a tanács dombon, s a négy égtájnak jelentette az örömhírt, hogy: „Magor fia Bendegúz, kinek vére Attila hun fejedelem.
Mi itt fiai és unokái vagyunk mindahányan. Egy keleti nép legnyugatibb ága, bástyája, fénye. Attila jurtája a világ legnagyobb jurtája, mely kifejezi a hadtörténet legnagyobb géniuszának emberi nagyságát, miközben marcona külseje egy művelt, nemes lelkű, egyszerű, szerény, mértékletes, alázatos, emberséges szívet takar, kinek zsenialitása birodalmat emelt, amelynek most örökösei vagyunk a Kárpát-hazában.
Eurázsia végtelen sztyeppéi őrzik a régi álmot, melyet a Himalája, a Kaukázus és az Alpok ölel körbe.
Csaba királyfi csillagösvénye mutatta az utat, hogy Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi Ópusztaszeren szerét ejtse az ország sorsának Árpád Fejedelem oltalma alatt.
Priszkosz rétor nyolc kötete igazat írt, a festmény jobb oldalán fehér ruhában tartja kezében a História pergamenjét.

Continue Reading →