Napi ige és dicséret (2024. július 31.)

Sokáig nem értettem a Bibliának azt a kijelentését, hogy az ítéletet az Atya átadta a Fiúnak. Most már értem. Értem, hogy ha az Atya maga ítélne, akkor valamennyiünknek most, ebben a szempillantásban nyomorultul el kellene vesznünk, mert bűneink miatt halált érdemlünk. Az Atya azonban elfogadta bűneink bocsánatára váltságul Krisztus halálát; nem kell tehát meghalnunk. Csak annak idején, az ítélet napján kell megjelennünk, számot adni róla: elfogadtuk-e mi ezt a számunkra felajánlott váltságot, vagy mereven visszautasítottuk.

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2024. július 29.)

A bűn eredetét, vagy a bűn szerzőjének, a Sátánnak születését mély titok fedi. Titok és megoldatlan kérdés marad számunkra az is, hogy az igazságos Isten  hogy engedheti meg a bűn létezését. A bűnös ember képes minden bűn felelősségét Istenre hárítani, de ha belenézünk az Igébe, ott megtalálhatjuk azt a véget nem érő, dühödt támadást, amellyel a gonoszság fejedelme Jézust üldözte, és ami bepillantást enged a Sátánnak, mint szellemi valóságnak a természetébe.

Continue Reading →

„Ama nemes harcot megharcoltam” (Szent Pál apostol II. Tim. Lev. 4:7)

A titokzatos Kelet ma is úgy tartja, hogy a világnak négy tartóoszlopa van.
Észak-Afrika, Közel-Kelet, Távol-Kelet legendája egyben közös: szükséges az erő, ész, stratégia, állhatatosság.
Mi mit tartunk az életünk négy tartó oszlopának?
Általánosságban ezt halljuk: Isten, család, haza, munka.
Bibliai mérce szerint Ige, imádság, szolgálat, közösség.

„Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét.
És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg”
(Jelenések Könyve 14:12-13)

Continue Reading →