Beszéljünk azért ennek az évnek a végén minden elmúlt hétről és minden elmúlt óráról. Addig vigyük imába ezt az igét, amíg nincs már olyan óra, amelyről ne mondanánk, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”. Éppen azokat a napokat, amelyek nehezek voltak számunkra – amelyek meggyötörtek és félelemmel töltöttek el, és amelyek a keserűség érzését hagyták maguk után -, ne hagyjuk addig magunk mögött, amíg ezekről is hálával és alázattal el nem ismerjük, hogy Ő „mindent helyesen cselekedett”. Nem felejtenünk kellene, hanem legyőznünk őket! Ez a hála által történik. Nem a múlt megoldatlan rejtélyeit kellene megoldanunk és beleesnünk a gyötrő tépelődésbe, hanem hagynunk kellene azt, ami érthetetlen, és békésen visszaadnunk Isten kezébe. Ez az alázat által történik; Ő „mindent helyesen cselekedett”. De még visszamarad a legborzasztóbb tüske: én vétkem, én vétkem…
Kicsiny falucska volt Betánia Jeruzsálem közelében. Ebben a faluban élt három testvér: Márta, Mária és Lázár. Jézus sokszor talált vendégszerető otthonra náluk.
Ezt a hajlékot nagy bánat felhője árnyékozta be. Lázár megbetegedett. A két nővér szeretettel gondozta a beteget. Lesték minden gondolatát, teljesítették minden kívánságát. Lábujjhegyen lépkedtek körülötte, hogy semmi se zavarja. Csak egyet sajnáltak. Azt, hogy Jézus nincs a közelben. Nem kellene annyit aggódniuk testvérükért, mert Ő bizonyára azonnal meggyógyítaná Lázárt.
Pár nappal ezelőtt volt nálam valaki a lelkészi hivatalban és elpanaszolta sok búját-baját, ami az utóbbi napokban szakadt rá. Elmondta, mennyi bosszúsága van a lakással, a mester-emberekkel, mennyi kellemetlensége a szomszédokkal, saját maga egészségi állapotával, hogy felgyülemlett a gondja, baja éppen az ünnepekre, és a végén felkiáltott: Hát ez a karácsony?
A Bibliát úgy is nevezhetnénk, mint Isten kereső szeretetének könyve. Rögtön a bűneset után ezzel a kérdéssel megy az eltévelyedett ember után: „Ádám, hol vagy?” Mindig felülről indul ki a kezdeményezés. Nem az ember, hanem Isten veszi fel a kapcsolatot. A próféták beszédeiben is állandóan ez a hívás ismétlődik: „Térjetek vissza elpártoltak, mert kegyelmes vagyok én.” Végülis Isten maga jelenik meg a Fiában, aki abban látja tulajdonképpeni feladatát, hogy megkeresse azt, ami elveszett.
Északról délre, sziklás Júdeában ereszkedik alá egy férfi és egy asszony. Az asszony fiatal, halovány, fáradt és várja az ő idejét. Nehezen megy, többet ül, mint jár. Mellette egy komoly, gyöngéd férfi. Mindketten szegények; egy názáreti iparos és felesége ezelőtt 2000 esztendővel. Nemsokára megszületik a gyermek. Ki törődnék vele, hisz éppen ebben az órában legalább tízezer gyermek született a földön, s egyik sem volt ismeretlenebb, mint ez.