Ezeknek a farizeusoknak és írástudóknak Jézussal szemben elfoglalt egész alap-magatartásuk volt hibás. Tudniillik; nézzétek Testvérek, Jézus nagyon határozottan, félreérthetetlenül megmondta, hogy hogyan lehet egy embernek megismerni Őt, az Ő isteni hatalmával. Hogyan lehet minekünk a magunk életében megtapasztalni Jézus megváltó erejét? És most nagyon szeretném, ha minden, Jézust okosan követni akaró ember megjegyezné, megtanulná, és magában nagyon sokszor el is mondaná Jézusnak ezt a mondatát: „Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (János 7,17). Aki cselekedni akarja… Tehát, aki cselekszik! Aki nemcsak gyönyörködni akar benne, hanem aki engedelmeskedik.
A Szentírás a legelterjedtebb könyv a világon; van olyan része, ami ötszáz nyelvre van lefordítva. A Szentírás a legszebb könyv a világon; irodalmi értékével, formai és tartalmi szépségével, gondolatainak mélységével a benne kifejezett érzések gazdagságával nem versenyez a világon semmiféle más könyv. A Szentírás a legérdekesebb könyv; minden sorára kultúrák, történelmek épültek, soraiból harcok és győzelmek támadtak, gondolataihoz hősöknek és nemzeteknek sorsa fűződik. Legnagyobb irodalma ennek a könyvnek van, és az emberi művelődésre való hatása semmiféle más könyvvel össze nem vethető.
Ez a világ, amelyben élünk, zajosabb és lármásabb minden világoknál. És ennek az óriási hangzavarnak az a legjellemzőbb vonása, hogy bárhonnan is árad felénk a szó: az újságokból, rádióból, televízióból, könyvekből stb., valamennyi azzal az igénnyel szólít meg bennünket, hogy a csalatkozhatatlan igazságot közli velünk. De így vagyunk a személyes érintkezésben is: kevés olyan emberrel találkozhatunk, aki ne hinné magáról, hogy az ő véleménye a legigazabb és a legjobb. Így válik életünk nagy kérdésévé: Kire hallgassunk?
Erre a kérdésre hangzik felénk alapigénkből az isteni szózat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”
Odalent a jurták között mozgolódás támadt, az emberek kisereglettek a sátrak elé.
Egy kisgyerek megfeledkezve a gondjaira bízott állatokról, a lovasok felé futott.
Az út szélén álló emberek akkor már kapkodták le süvegeiket.
A fiú apját kereste, aki ott állt a többiek között levetett süveggel, a fiára pillantott.
„Le a süveggel fiam, jön Attila fejedelem.
Ő lesz a világ ura, megálmodta az anyja.”
A hírvivő lovas tajtékos paripáját megállította a tanács dombon, s a négy égtájnak jelentette az örömhírt, hogy: „Magor fia Bendegúz, kinek vére Attila hun fejedelem.
Mi itt fiai és unokái vagyunk mindahányan. Egy keleti nép legnyugatibb ága, bástyája, fénye. Attila jurtája a világ legnagyobb jurtája, mely kifejezi a hadtörténet legnagyobb géniuszának emberi nagyságát, miközben marcona külseje egy művelt, nemes lelkű, egyszerű, szerény, mértékletes, alázatos, emberséges szívet takar, kinek zsenialitása birodalmat emelt, amelynek most örökösei vagyunk a Kárpát-hazában.
Eurázsia végtelen sztyeppéi őrzik a régi álmot, melyet a Himalája, a Kaukázus és az Alpok ölel körbe.
Csaba királyfi csillagösvénye mutatta az utat, hogy Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi Ópusztaszeren szerét ejtse az ország sorsának Árpád Fejedelem oltalma alatt.
Priszkosz rétor nyolc kötete igazat írt, a festmény jobb oldalán fehér ruhában tartja kezében a História pergamenjét.
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” – mondja az Úr Jézus Krisztus. A hegyen épített város a sötét éjszakában is messzire világít. Milyen csodálatos kép! A hegyen épített város a régi időben maga volt a védelem. Erős falak vették körül, amikor jött az ellenség, mindenki oda menekült. A falak mögé. Minden faltörő kos, minden kőzuhatag, vagy később minden ágyúgolyó a hegyen épített várost érte, a kőfalat érte. A hegyen épített város védelem volt. Otthont adó védelem. Védett az ellenség ellen, védett az időjárás viszontagságai ellen. Lehet, hogy kint csontrepesztő hideg volt, de bent a házakban meleg dorombolt. Lehet, hogy kint jégeső vert, de a hegyen épített város háztetői megóvták a benne lakókat a jégesőtől.