Szebb és gyönyörűségesebb példázatot soha senki sem mondott a megbocsátásról, a megbocsátó atyai szívről, mint Jézus.
A tékozló fiú, mi vagyunk, mi, embere. Mi, akik visszaéltünk és visszaélünk mennyei Atyánk szeretetével és jóságával.
A mi mennyei Atyánk fájó szívvel, de eltűrte, hogy atyai javainkat eltékozoljuk. Fájt és fáj a szíve, de hagy magunkra. Vár. Az Úr vár, hogy könyörülhessen.
Az Úr nem a mi bűneink szerint bánik velünk, hanem hosszan tűrve vár, míg egyszer összetörten és szegényen visszatérünk Őhozzá. Vár arra, hogy el tudjuk mondani azt, amit a tékozló fiú elmondott: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy a te fiadnak neveztessem. Tégy olyanná engem, mint a te béreseid közül egy.