Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 14. részének 23. verse:
Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.
Andrew Kuyvenhoven lelkipásztor (Grand Rapids, Michigan, USA) gondolatai:
Jézust szeretni annyit tesz, mint engedelmeskedni neki. Ezért mondja az Úr: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet”. A Krisztus iránti szeretet, amint a házastársi szeretet is, nagyon gyakorlati dolog. Nem szavakból áll, hanem tettekből. Vagy ha szavakra van szükség, ezek csak akkor hordozhatók el, ha a tettekkel megegyeznek.
Aki ily módon, azaz az engedelmességben megmutatkozó szeretet-kapcsolat módján kötődik Krisztushoz, Isten kegyelmét egyre gazdagabban tapasztalja meg életében. Állandóan bizalmat érez magában Isten kegyelme iránt. Valójában Isten lakozik benne.
Megtanulunk úgy gondolni Istenre, mint aki személyében három: Atya, Fiú és Szentlélek. Azért gondolunk rá ily módon, mert így jelenti ki a Biblia az egy örök Istent. Tehát az Atyára gondolunk, aki felettünk van, aki a Teremtő Úr. A Fiú Istenre gondolunk, aki értünk van; a Közbenjáróra. A Szentlélek azonban az, aki bennünk van. Többnyire így kell nekünk az örökkévaló Istenre gondolnunk.
A három azonban egy, mert csak egyetlen igaz Isten van. És jóllehet a Biblia (rendszerint) azt tanítja, hogy a Szentlélek az, aki belénk költözik, hogy bennünk lakjon amikor vesszük Isten kegyelmét, itt Jézus mégis így szól: Mi – vagyis az Atya és én – szállást készítünk magunknak nála. Az örökkévaló Isten lakozást vesz bennünk, ha szeretjük Jézus Krisztust. Ez a gondolat oly gazdag tartalmú, hogy szinte megrémít bennünket.
A mindenható Isten, aki egykor egy arany templomban lakott, hogy népe megközelíthesse őt, most úgy határozott, hogy az én hit-testvéremben és bennem éljen. Micsoda kegyelem! És micsoda nagyszerű elkötelezettség! Most hát mi vagyunk az a hely, ahol az embereknek meg kell találniuk Istent.
Ez a tanítás egyszer s mindenkorra a legalaposabban megindokolja, hogy miért kell a kegyelemnek rajtunk keresztül mások felé áramlania, ha egyszer eljutottunk a Jézusban való hitre.
225. dicséret: Itt van Isten köztünk… (a régi énekeskönyvben: 165. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu