„Példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (Szent Péter apostol I. lev. 2: 21)

2026-04-24

A húsvétot követő negyedik vasárnap a Jó Pásztor vasárnapja.
Húsvét és Pünkösd, a két nagy sátoros ünnepünk között 50 nap telik el, mely rendkívül gazdag történetiségében és üzenetében.
Az apostolok, Mária, az asszonyok a megszülető egyház kebelében imádkozva várják a megígért Szentlélek eljövetelét, melyet ők már birtokoltak is.
A pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, az egyház egyik legfontosabb ünnepe, az anyaszentegyház születésnapja.
Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy ünnepre, egy nagy eseményre, kitüntetett alkalomra való felkészülésben is milyen példát, mintát hagyott reánk Krisztus Urunk, apostolai és a hitvalló egyház.

Gondoljunk arra, idén ünnepeljük Nagyságos Rákóczi Ferenc fejedelem születése 350. évfordulóját.
Gályarab hithősök szabadulásának 350. évfordulóját.
Egyesült Államok alapításának 250. évfordulóját.
Mohács tragédiájának 500. évfordulóját.
1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóját.

Continue Reading →

„Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk” (Szent Pál apostol Római lev. 1:4)

2026-04-18

Pál apostolnak egyetemes üzenete van: ISTEN TÖRTÉNETÉNEK ELBESZÉLÉSE.
Legmélyebb meggyőződése, hogy ebben a hitben és ismeretben kell mélyre jutnia az egyház embereinek, hogy hitelesen tudja hirdetni az egyházon kívüli világ embereinek az evangélium életről és örök életről szóló isteni beszédet!
A keresztény embernek egy találkozás mindig az Isteni történet továbbadásáról is szól.
Mit tudsz róla?
Mit fogsz mondani róla?
Mi a célod az üzenet átadásával?
Amikor Isten történetéről beszélünk, akkor a teremtett világ szépségéről is beszélünk!
Amikor Isten történetéről beszélünk, akkor népünk történelméről is beszélünk!
Amikor Isten történetéről beszélünk, akkor saját sorsunkról is beszélünk!

Continue Reading →

Jézus megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!” (Szent János apostol evangéliuma 20: 19)

2026-04-11

Lélekben álljunk oda az üres sír elé, és képzeljük magunk köré mindazokat a személyeket, akik a világtörténelem legdiadalmasabb vasárnap reggelén először értesültek Krisztus Urunk feltámadásáról.
A kripta-sírt őrző marcona római katonák már nincsenek sehol, a halálos ítéletet meghozó Zsidó Nagytanács döbbenten hallja a megdöbbentő híreket.
A rosszakarat logikája mozgatja most is gonosz lelkiismeretüket, miközben hamis és hazug hírekkel manipulálják a jeruzsálemi közvéleményt: „Mondjátok azt, hogy tanítványai éjjel ellopták a holttestet, amíg mi aludtunk!”
És az asszonyok, ezek az egyszerű tiszta lelkek, akiknek nehéz életükben, küzdelmes sorsukban, másodrangú társadalmi helyzetükben egyetlen örömük volt, amikor Jézus Krisztus Urukat láthatták ás hallgathatták.
Nem feledkeztek meg róla szenvedése során sem, kísérték a Vla Dolorosa kilométeres útjain, ott álltak összetörve a Szent Kereszt látó mezejében.
A hét első napján, vasárnap reggel vitték a drága balzsamot, mert úgy érezték, ez a legkevesebb, amit még tehetnek érte holtában, hiszen csak jót kaptak a Mestertől egész életükben.

Continue Reading →

Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, és ezt mondotta” (Szent János apostol evangéliuma 20:18)

2026-04-04

A XXI. században a hitvallás színtere kibővült.
Már nemcsak a templomokban vagy mindennapi tetteinkben, hanem a digitális tér láthatatlan frontján is lehet és kell ünnepelnünk a Feltámadott Urat.
A nagyhét a keresztény ember számára a végső szabadulás zarándokútja.
A virágvasárnap fénye, könnye hozsánnája csendben várakozik a partokon egy jobb kor hajnalára.
Hétfőn, kedden és szerdán az ítélet és a számadás kerül előtérbe.
Szent Urunk szelídségével, jajtalanságával, prófétizmusával ítél meg mindent és mindenkit.
Jeruzsálem vallási farizeusságát, vakfanatizmusát, a nép politikai király várását, tanítványai téves önképét, a nép egyszerű gyermekeinek útfélen tengődő sorsát.

Continue Reading →