Jézus a madarak példájával szemlélteti Istennek az ételről, a virágokéval pedig az öltözetről való gondoskodását. A „nézzétek” és „figyeljétek” felszólításokkal akarta elérni, hogy elgondokozzunk Isten, irányunkban tanúsított gondviselő törődéséről. Történetesen én is lelkes madárfigyelő vagyok gyerekkorom óta. Tudom, hogy sokan meglehetősen különc időtöltésnek tartják a madarak figyelését és a hozzám hasonló embereket leereszkedő mosollyal kezelik. Én azonban bibliai indokokra, pontosabban felsőbb parancsra hivatkozom. A „Nézzétek meg az égi madarakat” felszólítást így is lehetne fordítani: Figyeljétek meg a madarakat!
Azt hiszem, ezzel kezdődik az öregség. Nem az ősz hajjal, nem a megélt évek számának növekedésével, nem az unokák megszületésével, vagy a betegségek ismétlődésével. Akkor és azzal, amikor rádöbbenek, hogy amihez korábban én magam egyedül elég voltam, az most már nem megy. De nem csak ez, hanem egyre gyakrabban és egyre több dologban volna szükségem segítségre. Volt idő, amikor kettesével vettem a lépcsőfokokat, most már egyesével is csak úgy megy, ha legalább egyik kezemmel kapaszkodom, olykor még húzni is kell magam. Lefelé még rosszabb, mert a térdem, amikor hajlítom, megbicsaklik. Régebben le sem ültem arra a pár megállóra a villamoson, vagy az autóbuszon. Később, ha idősebb jött, inkább felálltam és kimentem a peronra. Ma már én is lesem, mikor szabadul fel egy hely, hogy leülhessek.
Jézus korában az írástudók egy része megkísérelte a Tízparancsolatot a lehető legapróbb részletekre felbontani a Talmudban és a Misnában. Tehát az egyik csoport differenciálta, felaprózta, hogy véletlenül se szegjék meg, ezért a legkisebb mozzanatra is utasítást adott. Az írástudók másik csoportja, valamint a zsoltárosok, próféták megkísérelték az ősi Igét integrálni, a lényeget minél rövidebben tömöríteni, hogy áttekinthető legyen.
Abbahagyta Krisztus. Elhallgatott. Ott ülök még mindig mozdulatlanul a lábánál és álmélkodom. Úgy tanított, mint akinek hatalma van. Nem úgy, mint az írástudók. Az írástudók sem mondhatnak egyebet, mint amit Ő mondott. Megmondatott már a régieknek; ne ölj, ne paráználkodjál. Az ember az ilyet meghallgatja és tudomásul veszi. Aztán hazamegy, és vagy öl, vagy nem öl, vagy paráználkodik, vagy sem. Illetőleg még rosszabb a helyzet valóságosan, Az ember hazamegy, és tovább öl és tovább paráználkodik, vagy akarja, vagy sem.
Egy régi napórára ezt a feliratot helyezte el készítője: „Későbbre jár, mint gondolod”
Az óriási ökológiai, gazdasági, migrációs problémákkal mellyel szembenéz a világ az egyházak vezetői, tudományos testületei rendre megteszik ajánlásaikat a politika felé, hogy nagy a baj azokon a kontinenseken ahol túlnépesedés van, másrészt a fejlettnek gondolt nyugat, a G 7 országok lakossága csökken, elöregedett a társadalom, stagnál a GDP, a kutatásra fordított összeg kevés.
A világ három globális központja pedig kialakítja az új világrend erőn és érdeken alapuló stratégiáját, csak magára és hasznára gondolva.
A Római Klub, a Riói Konferencia ajánlása mögött áll a szentséges pápa, nagy tekintélyű püspökök, tudós egyházi testületek, de a politika csinálóit, a világ urait mindez hidegen hagyja.
Pedig a világ lelkiismerete, erkölcsi iránytűje, megfellebbezhetetlen tekintélye a pápa.
Gondoljunk a lengyel Karol Wojtyla krakkói érsekre, a német Jozef Ratzinger dogmatika professzorra, aki Isten „rottweilere” volt, és a most hazatért egykori Buenos Aires-i érsekre,Jorge Mario Bergoglio – Ferenc pápára.
A világ vezetői elzarándokolnak a ravatalhoz, csak éppen tanításaikat, tanácsaikat, intelmeiket nem, vagy alig fogadták meg az elmúlt 50 esztendőben!
Szépen nyilatkozta Meloni asszony Itália miniszterelnöke: „Amit a diplomáciáról tudok, azt a szentatyától tanultam”