A missziós út következő „megállója” Thesszalonika. Pál itt három szombaton hirdette az evangéliumot. Ahogy a mai világ várja és szeretné a békét, akkoriban úgy élt valami hallatlan vágyakozás az emberek szívében a Megváltó, a Messiás eljövetele után. Általános világ-váradalom volt, görögökben, pogányokban, zsidókban egyaránt. Ezért Pál ezt hirdeti: Jézus, akiről beszélek, aki meghalt, feltámadott: Ő a Messiás, a Krisztus! Mintha napjainkban valaki szertejárna a világban, hirdetve: Ugye szeretnéd, hogy béke legyen a földön?
Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.
Jézus nem rajongó. Tudja: széles és csábítóan kényelmesen járható az az út, amelyen sokan haladnak. Az életre vezető út keskeny és meredeken kezdődik; nagyon kevesen vannak, akik rátalálnak. Az Ő ajkán nem olyan kép ez, amilyen később lett belőle. Nem egyfajta tükör, amiben a kevesek magukat nézegetik, hogy abban tetszelegjenek. De vajon nem úgy áll-e a dolog – kérdezik tőle – hogy a végén csak kevesek menekülnek meg?
Március 1-én, a templomunkban megtartott világimanapi áhítat felvételét az alábbi linkre kattintva nézhetitek meg. Az eseményen részt vett dr. Fadi…
A húsvéti ünnepkört megelőző 40 napos böjti időszak egyfajta számvetés Krisztus Urunk és népe életében.
Élete végéhez közeledve az ember átértékeli a világot, tetteit, terveit, kudarcait, céljait.
Tanítványai hallgatták Jézus tanításait, látták csodatételeit, gyógyításait, aztán elgondolkodhattak mint egykor Vörösmarty Mihály egyik híres versében:
„Ment-e a könyvek által világ elébb?”
Ő maga adja meg a választ egy másik helyen:
„Rakjuk le hangyaszorgalommal amit Agyunk az ihletett órákban teremt”