Hónap: 2026 október

Úgy forog körbe az idő, mint egy hatalmas malomkerék. Ciklikus rendje közben a kozmosz szigorú és kérlelhetetlen következetes törvényei késztetik arra, hogy állapotból-állapotba gördüljön tovább.
Aki Ura az időnek a Mi Istenünk, nem méri annak múlását, mert nem múlik, csak ember alkotta szerkezetek ketyegnek.
Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Benne nincs változás, túl van mindezen. Egyszerre van jelen a tegnapban, a mában és a holnapban.
Mindháromban egyszerre örökkévalón éli a pillanat harmóniáját, a három dimenzió szintézisét, vagyis a negyedik dimenziót, az örök pillanat létét, az öröklétet, Isten az Isten Országában.
Újszövetségi napi igénk szakasza e bámulatosan finom szövésű költemény, melynek aranyszálai átszövik a lét értelmét, s közben egy teljes világnézetet kötnek egybe.

AZ ISTEN SZERETET, HA SZERETJÜK EGYMÁST, AZ ISTEN LAKIK BENNÜNK, ÉS AZ Ő SZERETETE LETT TELJESSÉ BENNÜNK

Jézus ott kíván lenni életünk minden idejében, hangulatában, helyzetében. Elment Kánába a menyegzőre ugyanúgy, mint ahogy elment Máriához és Mártához, amikor testvérük Lázár meghalt. Örvendezett az örülőkkel és sírt a sírókkal.
Szüntelen, teljes közösséget vállalt övéivel, mert szerette őket mindhalálig, a keresztnek halálig.
Délben is ugyanannyi csillag van az égen mint éjjel, csak a nap ragyogásában nem látjuk azokat.

Continue Reading →

Nincs bizonyítóbb erejű jele a keresztény életnek, mint a szeretet.
Enélkül bármi egyébbel is tanúskodunk az Úr Jézus Krisztusról nem számít, mert a szeretet hiánya mindent lenulláz.
A szeretet nagyobb, mint bármi, amit mondani, birtokolni, vagy adni tudunk.
A leggyönyörűbb fejezet a Bibliában a szeretetről maga a Szeretet Himnusza, Pál apostol korinthusi levelének 13. fejezete.
A szeretetnek ezt a leírását arany betűkkel kellene beleírni minden keresztény ember szívébe.
Ha valamelyik részt kívülről kellene tudni a Bibliából, akkor a Hegyi Beszéd nyolc boldogság mondása mellett János evangéliumának első három fejezete, továbbá a Szeretet Himnusza.
A szeretet azt jelenti a szívnek, mint a nyár a gazdasági évnek.
Aratásra érleli a lélek leggyönyörűbb virágait.
Isten kegyelmének kertjében ez a leggyönyörűbb virág.
Isten szeretetéről, Krisztus Urunk jelleméről és a Szentlélek által életünkbe hozott gyümölcsökről nincs tömörebb kifejezés mint az apostoli bizonyságtételek.
„Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért” (Szt. János apostol ev. 15:13)

Continue Reading →

Régi magyar klasszikus írók regényeit olvasva egy olyan világba visz vissza a szerző, amely mára elveszett.
Keressük, mert hiányzik az elveszett Éden, amikor kíséret nélkül nyugodtan mehettek a gyerekek az utcára, nem kellett félni és félteni, nem kellett zárni mindent, nem kellett a rosszra gondolni, mert az olyan távolinak tűnt minden rossz az életünkben.
„Szeretném, ha egyszer az lehetnék, ami leginkább lenni akarok”, – írja Wass Albert Szeretném c. versében. – Megéltük e vers igazságát 26 esztendeje 4 gyermekünkkel.
Kalotaszeg mesés néprajzi világában, mely maga egy élő skanzen, ahol az egyébként is kiváló magaviseletű és tanuló gyermekek angyallá nemesültek.
A Királyhágón átkelve tisztelgünk Csucsán a Boncza kastély kertjében Ady és Csinszka emléke előtt, majd megérkezünk Kalotaszeg központjába Bánffyhunyadra. Fakazettás temploma ékszerdoboz csoda, mely Ravasz Lászlót adta a református egyháznak. 10 km re van egy ősi település Zsobok, mellette Sztána, hol a világhírű építész-író, polihisztor Kós Károly élt a Varju-várban, aki az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka is volt.
Csodák földje ez a két falu, református keresztény szentföld, ahol minden a helyén van, mindenre jut idő, minden működik, minden igaz, minden tiszta.
Zsobok: 1850-ben 418 lakójából 416 magyar és református.
150 évvel később 2000-ben még mindig van 300 lakosa, amely színmagyar és református.
A forró augusztusi melegben ülünk a hűs templomban és elmondja Dr. Molnár János th. Professzor, hogy naponta jár be vonattal tanítani a kolozsvári egyetemre,felesége Irma végzi a rendkívül szerteágazó szolgálatokat, gazdaságot szervezi, amiből élnek és fenntartják a 60 fős bentlakásos kollégiumot, a szórványokban élő gyermekek ellátását és taníttatását, továbbá saját 5 gyermekükről is gondoskodik. A 300 fős gyülekezet maga a falu is, ahol még soha nem volt válás.
„Hogy tudjátok megoldani 365 napon keresztül a bentlakást, amikor a román állam egyetlen lej támogatást sem ad?”, – kérdeztem.
Ft. prof. Dr. Molnár János válasza: „Tudod, amikor néha nem látjuk a holnapot, este harangozás nélkül bejön a falu népe a templomba, és hajnalig imádkozunk.
Virradatkor a fiúk kimentek a határba dolgozni, gyűjteni a szénát, a leányok fejni, mások a pékségbe, aztán kezdődik a tanítás. Önfenntartóak vagyunk!!!”

Continue Reading →