„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (Szent János apostol I. lev. 4:18)

**Az első ötéves terv kezdete: 1950. január 2.**

MIÉNK az EGYETEM! – felvételi tájékoztató

„De mint a monda tóba hullt harangja, a mélyben él az ember-fájdalom.”
(Áprily Lajos)

Magyar Testvéreim!

Úgy forog körbe az idő, mint egy hatalmas malomkerék. Ciklikus rendje közben a kozmosz szigorú és kérlelhetetlen következetes törvényei késztetik arra, hogy állapotból-állapotba gördüljön tovább.
Aki Ura az időnek a Mi Istenünk, nem méri annak múlását, mert nem múlik, csak ember alkotta szerkezetek ketyegnek.
Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Benne nincs változás, túl van mindezen. Egyszerre van jelen a tegnapban, a mában és a holnapban.
Mindháromban egyszerre örökkévalón éli a pillanat harmóniáját, a három dimenzió szintézisét, vagyis a negyedik dimenziót, az örök pillanat létét, az öröklétet, Isten az Isten Országában.
Újszövetségi napi igénk szakasza e bámulatosan finom szövésű költemény, melynek aranyszálai átszövik a lét értelmét, s közben egy teljes világnézetet kötnek egybe.

AZ ISTEN SZERETET, HA SZERETJÜK EGYMÁST, AZ ISTEN LAKIK BENNÜNK, ÉS AZ Ő SZERETETE LETT TELJESSÉ BENNÜNK

Jézus ott kíván lenni életünk minden idejében, hangulatában, helyzetében. Elment Kánába a menyegzőre ugyanúgy, mint ahogy elment Máriához és Mártához, amikor testvérük Lázár meghalt. Örvendezett az örülőkkel és sírt a sírókkal.
Szüntelen, teljes közösséget vállalt övéivel, mert szerette őket mindhalálig, a keresztnek halálig.
Délben is ugyanannyi csillag van az égen mint éjjel, csak a nap ragyogásában nem látjuk azokat.

**Csoóri Sándor**
(Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.)
„A népdal a megíratlan idők lírai emlékezete”
Író, költő, hetvenes évektől népi-nemzeti ellenzék vezéralakja, Duna TV. Alapítója.
MDF egyik alapítója, Magyarok Világszövetsége elnöke.
Sunyi besúgó senkik több ezer oldal jelentést írtak róla, addig inkább könyveit olvasták volna…!!!

Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz
Fordította Dsida Jenő
előadja Boráros Imre Kossuth díjas színművész

Muzsikás Együttes: Hidegen fújnak a szelek
Sziget fesztivál, Budapest, 2013. augusztus 6. „Ettől szebb igazabb magyarabb zene nincs” – írta valaki

AZ ISTEN SZERETET – SZAKASZ, PERIKÓPA SZERZŐJE HÁROMSZOR ÍRJA LE EZT A SZÓT: HA (Jn. 4: 7-21)

‡ Ha szeretjük egymást
‡ Ha valaki vallja
‡ Ha valaki mondja

De a teljes szöveg kontextusában akkor válik teljessé Isten akarata, üzenete, igéje, ha benne szerepel a mondatban a HA szócska.
De ha nem szerepel benne a HA szócska, akkor jaj nekünk, mert a szövegkörnyezet egészének értelmét fordítja meg.
‡ Szeretet helyett félelem
‡ Hitvallás helyett tagadás
‡ Mondás helyett gyűlölet
Ekkora súlya és jelentősége van a magyar nyelvben e két betűből álló szónak: HA
A félelem érzéséről nem tehetünk, az viszont már rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.
Ha azonban átengedem magamat neki, állandóan gyötörni fog, szorongóvá tesz, végül megbetegít.
De éppen ez a cél, hogy ne legyen szeretet az emberek szívében, ezáltal növekedjen a félelem, a tagadás, gyűlölet, kiszolgáltatottság és gyötrelem.
Ennek az Igének igazságát mutatta ki a legújabb felmérés, kutatás, amely szerint a magyar fiatalok negyede fél,szorong, bizonytalan, stresszes, jövőtlen.
Csak az a mindent megelőző szeretet, amely Jézusban közénk jött és magához ölelt, menthet meg bennünket.
Elrejtettségében tapasztalhatjuk meg, hogy minél több a szeretet, annál kevesebb a félelem.
A szeretet és félelem ellentétek, mint tűz és víz.
Krisztus Urunk Szentlelke által esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodással, hogy ne féljünk, és bizalommal forduljunk a kegyelem királyi székéhez.

**II. Lajos magyar király**
(Buda, 1506. július 1. – Mohács, 1526. augusztus 29.)

‡ A 20 éves Lajos király gondolataiba merülve állt Mátyás király dísztermében az ablaknál, mögötte a polcokon sorakoztak hiánytalanul a világhírű Corvinák. Nézte, csodálta, de nem volt kedve és ereje most felnyitni. A Duna vizén merült el tekintete, mely méltósággal hömpölyög alá, tova Mohács felé.
A könyvtárból nyíló kis kápolna falán derengett a rózsafából faragott feszület, előtte térdepelt sápadt, elkínzott arccal Mária, szépséges felesége, aki egykorú volt vele.
„Ó Lajos”, – ennyit tudott zokogni.
„Győzni fogunk meglásd, Tomori Pál érti a dolgát! Visszajövök!”
Ezután felemelte a fejét és Lajos szemébe nézett, de csak a saját félelmét és fájdalmát látta viszont benne.
Ő mit tenne most a helyemben? Kiben bízna? Kiben nem? Eluralta gyermeki lelkét a félelem, borzadály, nem akar meghalni, szereti feleségét, hazáját, az életet.
Kincstára üres, katonája kevés, a nemesek kisebb része jelent meg táborba hívó parancsára.

Rozsnyói Emánuel a pilisi Pálos Remete mélyen szemébe nézett és így szólt: „Álmom volt az éjszaka. Nagy baj közeledik, meglátja Felség!
Soha eddig nem látott veszedelem. Összeszedtem kincseinket Pilisszentkereszten az árdában, 40 zacskó arany, átadom Felségednek, fordítsa a haza javára, katonát fogadhat belőle a végvárak megerősítésére Nándorfehérvárnál. Talán még nem késő.”
Megrendülten állt Lajos király az öreg szerzetes előtt.
Eddig csak egyszer hoztak a kincstárnak pénzt, azt pedig Tomori Pál tette, a kalocsai érsek, aki felkente egykor olajjal Mátyás király és apja, Ulászló örökébe.
Mindenki csak kért, könyörgött, fenyegetőzött, a maga hasznára és birtokára gondolt csak.
Ekkor lépett a díszterembe egy sáros ruhájú, szakadt katona.
„Beszélj”, mondta feszülten a király.
„Felség, Tomori Pál főkapitány uram küldött szomorú hírrel.
Fürkészeitől megtudta, hogy a török megindult Sztambulból.
Szulejmán szultán a teljes had erejével jön ellenünk, 400 ágyú, teljes lovasság, szpáhik, janicsárok, agák, bégek végeláthatatlan sorban, Allah üvöltéssel!”
Lajos király arca falfehér lett. sorsa és a haza sorsa bevégeztetett.
A remetére nézett és nagy mélységből így szólt hozzá:
„Imádkozzál értünk és hazánkért Urunkhoz, Istenünkhöz.”
Olyan volt most Lajos király, mint elődje Mátyás király, akinek kérésére a Pilisben éjt nappallá téve böjtöltek és imádkoztak a szerzetesek.
Mi ezt azért tettük, mert egy magyar király jött ide közénk, aki személyesen és alázatos hangon arra kért bennünket, hogy szakadatlanul imádkozzunk és vezekeljünk hazánkért. Egy koronás felkent király, nem a dicsőséges Mátyás király, jött ide, hanem egy hazájáért aggódó, alázatos, esendő ember, mert ő a mi népünkből nőtt ki.

Juhász Gyula: Még valamit

Gregorián Chant Dies Irae

‡ Eltelt 430 esztendő 1526-tól 1956-ig, sok nagy változást és romlást látott a szem ennyi idő alatt, de volt ami mégsem változott.
„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény”, – írja a XX. század legnagyobb közgazdásza József Attila.
A kereszténység nem egy bizonyos ideológia a többi mellett, vagy a többivel szemben, hanem maga életnek beszéde, örökéletnek üdvössége.
A templom atyáink öröksége, hol kereszteltek, hol konfirmáltunk, hol bérmálkoztunk, hol esküdtünk, hol örültünk és vigasztalódtunk, – de mindig otthon voltunk.
Isten ismeretünk szeretet viszony volt, mely veszni látszik, elnyeli az ateista gyűlölet.
Jött egy másik világ és minden megfordult.
Hitünk, egyházunk, hagyományunk, magyarságunk, történelmünk, irodalmunk, nyelvünk, ünnepünk, reményünk, békességünk veszni látszottak.
Az igaz hamis lett, a szép csúnya lett, a jó pedig gonosz lett.
Testvérek, barátok jó emberek helyett megjelentek a közéletben és az országban:
Az elvtársak, dolgozó parasztok, ingadozó középparasztok, kulákok, munkáskáderek, haladó értelmiségiek, osztályidegenek, reakciós fasiszta-horthysta egyházi elemek, ellenségek, imperialisták!

Farkasverem – 1956 előzményei