Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 53. részének 3. verse:
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
Oswald Chambers gondolatai:
Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ész-szerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk elgondolásunkból, – a bűn, és ez felborítja minden számításunkat. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ész-szerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya; a bűn véreskezű lázadás Isten ellen. Vagy Istennek, vagy a bűnnek meg kell halnia életemben. Az Újtestamentum egyenesen odaállít minket ez elé a “vagy-vagy” elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem lévő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre és ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkodásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, hogy miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.
215. dicséret: Eltévedtem, mint juh…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu