Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 5. részének 24. verse:
Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
Varga Botond lelkipásztor (Szatmár-Láncos) gondolatai:
A folyamatos, szünet nélküli futásunkban egy temetés, közeli barát, vagy épp családtag elvesztése megállásra késztet. Körülálljuk ilyenkor a koporsót, mindenki maga elé réved, egyesek sírnak (és boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak), mások csak bámulnak a semmibe. Beáll a nagyszombati csend és hallgatás, a gondolataink is csak cikáznak ide s tova. Amikor nem a koporsó fejénél, hanem oldalt kell megállnod, számot vetsz: az, aki a ravatalon nyugszik, meghallotta-e Jézus szavát még életében? És ha hallotta, figyelt rá? Követte? Hitt neki? Mert azt mondja Jézus Krisztus, hogy ez szükséges az örök élethez: halld meg az Ő szavát és higgy abban feltétel nélkül! Mert aki hiszi, az – így mondja Jézus – „átment a halálból az életre”. Súlyos szavak. Ítéletet mondanak világunk, életünk, sokszor csak „életnek”, vagy „Életnek” hitt mindennapjaink fölött. És ha nem láttad életén, hogy meghallotta volna, hitt volna Jézusnak? Ha érzed, talán ez a te mulasztásod is?
A kérdésekre választ adni nagyon nehéz. Egyet kérhetünk, egyért könyöröghetünk: „Ámen, bizony jövel Uram Jézus”.
299. dicséret: Jézus hív, bár zúg, morajlik…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu