Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 17-21. versei:
17, Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18, A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19, Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20, Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21, A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai: (Újonnan kell születnetek: És akik nem hisznek? – részlet)
Jézusnak ezeket a kemény szavait csak úgy tudom most továbbadni nektek, hogy ott van bennem a szorongás, hogy bár csak senkinek ne kellene megkóstolnia ezt a szörnyűséget. Mert ez valami elképzelhetetlenül rettenetes lehet: egy örökkévalóságon át az Isten hiány miatt szenvedni. Egy elrontott döntésnek a következményeit szenvedni úgy, hogy valaki Isten szeretetét visszautasította, és ezen az állapotán már nem lehet változtatni. Mert nem azok kárhoznak el, akik bűnösök, hanem azok, akik bűnösök akarnak maradni. Aki nem akar hit által megmenekülni. A többi is bűnös volt, de a bűnével Jézushoz menekült, és ott kért és kapott bocsánatot, békességet, életet. Ehhez azonban kell ez a menekülés, kell az, hogy komolyan vegyük, hegy ez szükséges. Ha Jézus mondja, bizonyos, hogy úgy is van. Szükséges, Ő pedig kínálja, akkor egy megoldás van: megyek és hálásan elfogadom. Mert Isten nem erőlteti ránk ezt az ajándékot. Ő nem báboknak tekint minket, az akaratunk, a hitünk is kell ahhoz, hogy a mienk legyen ez az ajándék. “Aki hisz Őbenne” – így olvassuk – “nem kárhozik el, aki pedig nem hisz, már elkárhozott, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.”
Nyilvánvaló ebből Isten üdvözítő akarata, de ugyanilyen világosan kitűnik belőle a kárhozat lehetősége is. Az embernek szabadságában áll visszautasítani az üdvösséget.
Ma sokan vannak az egyházon kívül és belül, akik egyaránt azt próbálják állítani, hogy nem egyeztethető össze Isten szeretetével a kárhozatnak a ténye. Jézus azonban beszél róla. Sőt vannak, akik azt mondják, hogy előbb-utóbb valahogyan minden ember üdvözül. Ezek a veszedelmes tévtanítások arra jók, hogy népszerű legyen az, aki népszerűsíti őket, hiszen nem kíván az embertől Istenhez való őszinte odafordulást, nem kíván bűnbánatot és hitet, igazolja az Isten nélküli állapotot, és támogatja a hitetlenséget. Jézus azonban ezekben a kemény mondataiban arra figyelmeztet minket: lesz ítélet és kárhozat, de nem Isten veti oda az embereket, hanem aki visszautasítja Őt, az önmagát ítéli erre.
460. dicséret: Amint vagyok, sok bűn alatt…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu