Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 7. részének 29-31. versei:
29, Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.
30, És akik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.
31, És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.
Johannes Thiele lelkipásztor (Maria Laach) gondolatai:
Mindnyájan ismerjük, hogy milyen az, amikor valaki megjátssza magát: nevet, mikor pedig szomorú; gazdagságot mímel azzal, amit csak hitelbe szerzett; álarc mögé rejtőzve hamis képet ad magáról. Ezt nagyon nehéz elviselni akkor is, ha mi magunk is naponta többféle mezbe bújunk, sokféle szerepet játszunk. Azt mégsem szeretjük, ha hamis látszatot keltve állunk szemben egymással. Az emberekkel való érintkezésünkben az őszinte valóságot keressük.
Ezek alapján különösen furcsának tűnik Pál apostolnak az a keresztyénekhez szóló intése, hogy “…akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az övék”. Bármilyen paradoxnak látszik is ez a rendelkezés, mögötte egy nagyon is érthető gondolat húzódik meg, az ti., hogy a világ – különösen ez a mostani világ – nem minden! Ennél a “mindennél” van valami több, valami fontosabb.
Tanácsaival Pál apostol meg akar bennünket szabadítani az evilági gondoktól, hiszen ezek szinte mindig csak arra vonatkoznak, hogy minél előbb megelégedjünk és beteljünk azzal, amit a világ kínál. Az apostol szeme előtt nyilván a hamarosan bekövetkező világvége várása lebegett. De enélkül is érvényes, hogy aki hisz, az messzebbre lát, erősebben remél, és pontosabban tudja, hogy mit akar. Nem éri be azzal, ami a “mindent” felkínálja neki. A dolgok mögé lát, s azokat olyannak látja, amilyenek azok a valóságban. A nevetés mögött is megérzi a mély szomorúságot, a sírás mögött a titkos reménységet, az örömben a rejtett fájdalmat, a kielégültségben az igazság iránti maradandó éhséget.
Ezt az utóbbi vágyat egyedül Isten tudja csillapítani. Életünk átmenetisége mögött a beteljesülés vár, ami mindazt elhomályosítja, ami a mai megvilágításban csillog és fénylik. Nem várhatunk “mindent” e világtól. Ami az életben a legfontosabb, a legboldogítóbb, azt a “mindent” csakis Istentől várhatjuk.
367. dicséret: Emeljük Jézushoz szemünk…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg,hu