Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második levele 12. részének 15. verse:
Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem.
Oswald Chambers gondolatai:
A természetes szeretet viszonzást vár, de Pál így szól: Nem bánom, hogy szerettek-e vagy nem; kész vagyok magamat megszegényíteni teljesen, nem annyira a ti érdeketekben, hanem azért, hogy Istenhez juttathassalak. „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek” (2.Kor. 8,9). Pál is egészen így gondolkozott a szolgálatról: Nem bánom, akármilyen különcködésnek is tűnik, ahogyan odaadom magam; boldogan teszem. Ez volt Pál öröme.
A gyülekezet eszménye Isten szolgájáról nem azonos Jézus Krisztus elgondolásával. Az Ő elgondolása ez: úgy szolgáljunk neki, hogy egymásnak szolgáljunk. Aki az Ő királyságában legnagyobb akar lenni, annak azt mondja, hogy legyen mindenki szolgája. A szent igazi próbája nem az Ige hirdetése, hanem, hogy megmossa tanítvány-társai lábait. Azaz olyan dolgokat végezzen el, amiket az emberek semmibe vesznek, Isten szemében azonban értékesek. Pálnak gyönyörűség volt odaáldoznia magát Istennek másokkal kapcsolatos céljáért; nem törődött azzal, hogy ez neki mibe kerül. Mi anyagi megjegyzésekkel állunk elő: Ha Isten oda küldene engem – ugyan mennyi lesz a fizetés? Milyen az éghajlat? Hogyan gondoskodnak majd rólam? Utóvégre az embernek mindezzel törődnie kell!
Mindez annak a jele, hogy fenntartással szolgálunk Istennek. Pálnak nem voltak fenntartásai! Pál életének gyújtópontjában megvalósul Jézus Krisztus elgondolása az újszövetségi szentről: nem csupán az evangéliumot hirdeti, hanem mások életének táplálására megtört kenyérré és kiöntött borrá lett Jézus Krisztus kezében.
395. dicséret: Isten szívén megpihenve…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu