Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei, 17. rész 16-34. versei
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 17. részének 30. verse:
A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Első hallásra talán fel sem tudjuk fogni, át sem tudjuk gondolni, hogy mit jelent ez a két név együtt: Pál és Athén! Talán közhely, ha azt mondom? két világ! A keresztyénség és a görögség. Vagy: kelet és nyugat. Hit és filozófia. Pogány istenek és Isten. Elmúló világ és az új. Pál abban a városban beszél egy keresztre feszített emberről, amelyet valóságos és mondai hősök alakjai népesítettek be, embereké és isteneké vegyesen. Ahol a „politika” szó megszületett, hogyan mer beszélni az Igazságról? Hogyan mer egyáltalán beszélni olyan földön, amelyik megtanította a világot gondolkodni? Ahol szent ez a szó: filozófia.
De már két emberöltő óta római provincia Athén. A város szinte csak önmaga múzeuma, ha valamelyik gyönyörű oszlopról lehull a díszítés, már nincs, aki újra faragja, és nem is zavar senkit a pusztulás. Filozófusaik már csak alkalmi bölcselkedők; mindent állítanak, és ha megfizetik, az ellenkezőjét is készséggel bizonyítják. Már csak játék a filozófia; szellemi játék. Pál jól tudja, hogy a görögök már csak mímelik a komoly bölcseletet. Ő küldetésben van és lát! Mögé lát a szomorú szemű isteneknek, és látja egy valamikor csodálatos kultúra haldoklását.
Mit tesz ekkor Pál? Odamegy, ahol az emberek jönnek-mennek. Kimegy a piacra: az agorára, majd az Aeropágoszra. Beszél a Teremtőről, az Úrról, az ítélő Bíróról, még egy görög filozófust is belesző: „ahogy a ti költőtök mondja”. Bólogatnak a filozófusok: hát ez igen, olvasott, művelt ember! Amikor odaért, hogy feltámadott – nem bírták elviselni. Kiborulnak, egyesek azt mondják: na hagyjuk! De nincs kövezés, nincs üldözés – ez a világ kultúr-centruma. Egyesek szó nélkül távoznak, másoknak udvariaskodó szavakra is futja: „Meghallgatunk még”. Nem is sejtik milyen igazat mondanak! Nem tudják, hogy Pál beszédeit épp az ő nyelvükön vetik papírra. A Bibliát görögül írják le, és görög nyelven mondják és olvassák kétezer év múlva is.
Nem az a lényeg, hogy mi is történhetett Athénben. Hanem, hogy lejárt az idő, egyre inkább lejáróban van; nem lehet húzni-halasztani megtérésünket, mert ahogy Pál mondja: a tudatlanság ideje lejárt. Már nem mondhatjuk, hogy: Uram én nem tudtam!
485. dicséret: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu