Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 6. verse:
Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
A kárhozat útját igen könnyű megtalálni. Emiatt mondta Jézus is: „Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon az úton járnak”. (Máté 7,13)
A szőlővessző igen könnyen juthat veszedelemre, a megszáradás útjára. Nem kell mást tenni, csak le kell vágni a tőkéről. Amikor levágatott, még pár percig zöld, ezután fonnyad, majd nemsokára teljesen elszárad. Az ember Jézus nélkül a kárhozat útján van. Aki nem a tőkéből táplálkozik, az a kárhozat útján van. Nézzük meg ezt az igazságot a Krisztustól elszakadt tanítványnak, Júdásnak az életében. Hogyan lépett rá erre az útra?
Valamikor őt is elhívta Jézus, mint a többit. Elhívásának története ugyan nincs leírva a Bibliában, de az meg van írva, hogy Jézus egy egész éjszakát töltött el a hegyen imádkozásban, amikor előszólította 12 tanítványát. Bizonyosra vehetjük, hogy a legnagyobb küzdelmet okozta Jézusnak, ennek a tanítványnak az elhívása. Az is bizonyos, hogy a tanítványok bizalmát elnyerte Júdás, hiszen a kis tanítványi sereg rá bízta a pénzét. És Júdás mégis rálépett a kárhozat útjára. Mikor? Hogyan? Akkor, amikor a Sátánnal szóba állt, amikor engedett a Sátán csábításának, amikor azt hitte, hogy elég az ereje a kísértő legyőzésére.
Bizonyos, hogy megerőtlenedett volna a Sátán, ha őszintén feltárja szívét és küzdelmeit Jézus előtt. De ezt nem tette meg; bízott magában, azt hitte, hogy Jézus nélkül is legyőzheti a Sátánt. Ezzel az elbizakodottsággal lépett rá a kárhozat útjára.
Júdás ugyan, úgy gondolta még az árulás pillanatában is, hogy maga mögött épen hagyta a hidat, amelyen keresztül visszavonulhat, de nagyon rosszul gondolta. A Sátánnak legelső dolga volt ezt a hidat felrobbantani, mihelyt Júdás áthaladt rajta. Hiába próbált ezután visszamenni a főpapokhoz, nem sikerült többé semmi. A visszatérés hídja fel volt robbantva.
Mert: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.”
823. dicséret: Jézus hív, bár zúg, morajlik… (a régi énekeskönyvben: 299. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu