Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 16. részének 18. verse:
Én pedig azt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Az Istennel való kapcsolatunk nem egy minden elképzelhetőnél magasabb, hatalmasabb, jobb lényhez történő „vallásos” viszonyulás – ez nem igazi transzcendencia -, hanem egy új élet a „másokért való létben”, részvétel Jézus létében. Nem a végtelen, elérhetetlen feladatok, hanem a mindig adott, elérhető felebarát – ő a transzcendens lény.
Isten, emberi alakban!
Nem úgy jelenik meg, mint a keleti vallásoknál: állati alakokban, mint valami szörnyűséges, kaotikus, távoli, borzongató, nem is az abszolútum, a metafizikai, a végtelen, stb. fogalmi alakjaiban, de nem is mint az „önmagukban való emberek” görög isten-ember alakja, hanem mint az ember, „aki másokért létezik”, és ezért keresztre feszíttetett.
Az a menekvés, hogy „nem rajtam múlik, hanem az egyházon” csak papos kifogás lehet, és a kívülállók mindig is annak fogják tartani.
Hasonló a helyzet a filozofikus hivatkozással, hogy nem rendelkezhetem a hitemmel, és ezért nem is mondhatom meg egyszerűen, hogy miben hiszek.
Bármilyen helyénvalók is ilyen megfontolások adott esetben, a magunkkal szembeni őszinteség kötelessége alól nem menthetnek fel.
Mi nem tehetjük azt, mint a katolikusok, hogy egyszerűen azonosulunk az egyházzal!
Az egyház csak azáltal egyház, ha másokért létezik.
590. dicséret: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma… (a régi énekeskönyvben: 392. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu