Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 118. zsoltár 24. verse:
Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Elizabeth M. Brown lelkipásztor (Pennsylvania, USA) gondolatai:
Nemrég családunk kirándulni ment egy közeli erdőbe. A szederfák levelei ragyogó sárgává változtak, a tölgyfák rozsdás színű levelei fénylettek a vöröses dombok hátterében. „Mikor érünk már oda?” – zúgolódott középső lányunk. Szavai visszhangoztak az elmémben. Eszembe jutott, amikor fiatal lány koromban én is hogy nyafogtam és morogtam, amikor szüleim túrákra, utazásokra vittek. Boldog napok voltak azok, de én inkább azt kívántam, hogy bárcsak már nagyobb lennék és önálló. „Tudod-e” – fordultam kislányomhoz -, „hogy amikor ez a nap elmúlik, soha többé nem jön többé vissza? Örökre elmegy! Élvezzük hát a fákat, a színeket, ezt a napot, amíg tartanak!” Milyen könnyű is hajszás, gyorsütemű életünkben a napot elmúltnak kívánni! „Mikor érünk oda?” kérdezem én is sokszor magam, és azt válaszolom magamban, hogy: „Ó, majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, vagy ha ezt vagy azt a munkát befejezzük.” És észre sem veszem, hogy a ma, minden lehetőségével tovaszállt! Bár reménykedve tekintünk a jövőbe, a mennyei Jeruzsálemre, bár szemeinket Jézuson tartjuk, hitünk szerzőjére és bevégzőjére, mégis minden napunkat teljességében kell megélnünk.
Minden nap ajándék, élvezzük azt hálaadó szívvel!
118. zsoltár: Adjatok hálákat az Úrnak…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu