Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 4. részének 11. verse:
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Oswald Chambers gondolatai:
Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részlet-kérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: Eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a valóságban nem valósíthatók meg. Mindegyikünk így gondolkodik Jézus Krisztusról saját élete egyes részlet-kérdéseivel kapcsolatban. Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk. „Honnan veszed a pénzt hozzá? Hogyan gondoskodnak majd rólad?” De támadhatnak bennünk is ilyen gondolatok, ha megmondjuk Jézusnak, hogy a mi esetünk kissé mégis túl nehéz neki. Nagyon szép ezt mondani: „Bízzatok az Úrban”, de az embernek élni kell, és Jézusnak nincs mivel merítenie, nincs amiből megadja mindezt. Őrizkedj attól a kegyes csalástól, amely így szólal meg benned: „Nem Jézus miatt aggályoskodom, csak önmagam iránt vagyok bizalmatlan.” Önmagunkkal szemben nem szoktak aggályaink lenni; pontosan tudjuk, hogy mire nem vagyunk képesek, de Jézusban kételkedünk! Szinte fáj az a gondolat, hogy Ő megteheti azt, amit mi nem tudunk megtenni.
Aggályaim onnan erednek, hogy magamat átkutatva akarom kitalálni: ugyan, hogyan viheti Ő ezt véghez? Kérdéseim saját tökéletlenségemből fakadnak. Ha felfedezem magamban ezeket a kétségeket, hozzam világosságra is és valljam be: „Uram kételkedtem Benned, nem hittem, hogy bölcsességed mélyebb, mint az enyém; nem hittem, hogy mindenható hatalmad sokkal nagyobb, mint amennyit én véges értelmemmel felfoghatok belőle.”
125. zsoltár : Akik bíznak az Úr Istenben…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu