Az Istenhez hanyatló árnyékról ezt írja Szerb Antal, a máig legjobb magyar irodalomtörténetben: „Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe futottak az előfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani. Adyban volt valami prófétikus, volt benne valami a jelből, amelynek ellenmondatik. Olyan volt Ady, mint a kő Jókai regényében, mely belehull az olvadt kristály tavába. és egyszerre bazaltoszlopok sorakoznak az ég felé. Jelentősége messze elhagyta az irodalom határait, és a pro vagy kontra Ady állásfoglalás politikai és világnézeti felfogások elkeseredett szembenállását váltotta ki.”