Egy, a facebookon gyakran tapasztalható jelenség késztetett írásra. Az ember bizony sok esetben csak az orráig lát. Hamar magáévá tesz gondolatokat, és hamar kiálltja világgá átgondolatlanul az okosnak hitt bölcsességet.
Így terjeszt aztán a vallásról, a hitről olyan tényeket, amit ha végig gondolna, és mögé látna az álságos facebook-bölcsességnek, mosolyogva mondaná:
„Távozz tőlem Sátán …” (Szent Máté evangéliuma, 16:23)
Az Apostolok Cselekedeti könyv szerzője Szent Lukács evangélista, a jól képzett kiváló orvos, az alapos és nagy műveltségű történész, de mikor írni kezdi páratlan gazdag művét érzi, hogy falakba ütközik. Leírhatatlan, kibeszélhetetlen, érthetetlen esemény-sorozat leírására vállalkozik. Nem talál reá szavakat.
A csodákkal mindig így vagyunk. Olvassuk Bolyai János leírását a tér véges és mégis táguló valóságáról, nézzük Munkácsy Mihály tündöklő képeit és várjuk, hogy szereplői mozduljanak a vásznon, hallgatjuk Beregszászi Olga énekét, és elhagyjuk a valóságot.
A húsvétot követő hatodik vasárnap mennybemenetel és pünkösd közötti a várakozó egyház vasárnapja. Ez a vasárnap annak az ígéretnek a jegyében telik, hogy eljön a Vigasztaló. Nevét a 27. Zsoltár 7. versétől kölcsönözte: „Halld meg Uram hangomat, hívlak. Irgalmazz nékem, hallgass meg engem.” Exaudi! Hallgass meg!