Napi ige és dicséret (2020. november 2.)

Most csak a „felszínét” tudom érinteni ennek a gyönyörűséges igeszakasznak, de ez a felszín is fontos üzeneteket láttat.
Kérem, félre ne értsék: a személyes hang, csak példa, eszköz, hogy megszólaljon az üzenet. Gyerekkori házunk utcájából, az egykori lakók közül, szinte mindenki kihalt. Az édesanyám házával szembeni épületet is új lakók vették meg, ahol minden családtagnak külön autója van. „Ezek” teleparkolják az előttünk húzódó utcaszakaszt, és nemhogy nincs esélyem megállni, még a házunk közelében sem; de ami ennél nagyobb probléma, hogy azóta egyszer sem tudtam beállni az udvarunkba, mert nem tudok ráfordulni a nagykapunkra. Ez évek óta gond. Többször udvariasan kértem őket, jelezve a problémát, ám olyan választ kaptam, aminek sem a tartalmát, sem a hangnemét nem részletezem itt.

Continue Reading →