„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt” (Szent Péter apostol I. lev. 3:3-4)

A Teremtő 1927. évének december 25. napján ékes és szép renden vonult a Karácsony első napi úrvacsorás istentisztelet után a mezőségi Pusztakamarás református templomából kedves hajlékába minden jó magyar. Lelki otthonának örökkévaló szentségét vitte földi otthonába, hol a terített asztal békességes hűségében költötték el az ünnepi ebédet családi körben. Felemlegették tavalyi papjukat, akit azóta nagy tudománya az Egyházkerület püspöki székébe emelt Kolozsváron.
Persze tudták ők mindig, hogy aki ilyen regényeket ír mint Makkai Sándor, az nem marad az idők végezetéig kis falujukban, de ez az új fiatal tiszteletes is kezd belerázódni a szolgálatokba és megbirkózni a nehéz örökséggel.

Continue Reading →