Néha az a kísértés fenyeget, hogy lebecsüljük a nekünk magunknak jutott kegyelmi “ajándékokat”. De máskor meg azzal igyekszik megbontani a Sátán közös
Minden békével a szívében élő embernek kívánok áldott karácsonyi ünnepeket!
Tudjátok a leggazdagabb emberek vagyunk ,aki szeretnek szeretni, boldogságot adni!
A szereteted szétoszthatod sokfelé! A szeretetből bármennyit átadsz, legalább annyi marad a lelkedben még!
Én most szeretnék kedves barátaim ebből a szeretetből átadni nektek!
Mi magyarnak születtünk!
Mi szabad embereknek születtünk!
A Sátán visszájára igyekszik fordítani az Isten minden rendelését. A Léleknek sokféle “ajándéka” arra való volna, hogy ezáltal annál szorosabb összeműködés támadjon a Krisztus testének tagjai között. Ehelyett azonban sokszor az a kísértés támad belőle, hogy meglazuljon a közösség. Amit Isten kapocsnak szánt, abból könnyen lesz válaszfal az egyik hívő és a többiek között.Megtörténhetik, hogy valaki magárahagyatottnak érzi magát azért, mert nem olyan “ajándékban” részesült, mint mások. Azt véli, hogy mivel őt másnak formálta a Lélek keze, azért ő “nem a testből való”. Csak akkor érezné magát otthon a többiek közösségében, ha egyforma volna velük.
A karácsony gondolat körében valami örökkévaló igazság mutatja meg magát. Valami olyan igazság, amelyik bele van építve az egész világba, nélküle a szív nem lehet boldog, s titokzatos módon összefügg a világ értelmével és az élet céljával: Istennel.
Egy ősrégi, egyszerű, szerény, tiszta és becsületes volt az a part, ahova hosszú évezredek adventi várakozása után megérkezett Szent Urunk:
Hozta magával Ádám bujdosásának hangos szívverését, az ősevangélium reménységét, a 10 parancsolat Sion ködébe vesző messzeségét, Mózes végtelen magányát, a próféták prófétai igehirdetéseit, a zsoltárok imádságos költészetét, a szenvedő Jób feltámadásba vetett hitét, Ézsaiás próféta Szűz Máriáról szóló jövendölését, Jeremiás próféta könnyeit az elpusztult Templom és Város fölött, Ezékiel próféta látomását az eljövendő Isten Országáról!
Nem is csak arról beszél az apostol, hogy Krisztusnak az Ő híveiben van sok tagból egybeszerkesztett “teste”, hanem azt mondja, hogy maga Krisztus ez a “test”. Ő maga él híveinek közösségében, titokzatosan eggyé válva ővelük. Ő akarja általuk a világban elvégezni munkáját és kifejteni erejét. Ennél szorosabb közösségre nem is léphetne már velük!Hogy eltörpül ehhez képest minden emberi különbség, amely különben elválaszthatná egymástól az Ő híveit! Sokféle fajtából való, sokféle rendű-rangú emberek.