Gyermekeinkben természetük szerint nincs meg Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha fiunk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni; vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte való vers is: „Ne félj szolgám, Jákob”, és ez oszlassa el félelmünket.