Mindig mindenért aggódom, hát hiába, ilyen a természetem – szoktuk mondani. Pedig ez nem feltétlenül igaz, mert a természetünk nem független tőlünk, az akaratunktól. Felelősek vagyunk érte.
Mivel az aggódás, a ködhöz hasonlóan, mindent betakar, elhomályosít, ezért az aggódó ember bizonytalan, fél a holnaptól, ami pedig még messze van. Mert holnapig sok minden történhet, kisüt a nap és világosan láthatjuk az előttünk lévő utat, a feladat megoldását.