Úgy forog körbe az idő, mint egy hatalmas malomkerék. Ciklikus rendje közben a kozmosz szigorú és kérlelhetetlen következetes törvényei késztetik arra, hogy állapotból-állapotba gördüljön tovább.
Aki Ura az időnek a Mi Istenünk, nem méri annak múlását, mert nem múlik, csak ember alkotta szerkezetek ketyegnek.
Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, Benne nincs változás, túl van mindezen. Egyszerre van jelen a tegnapban, a mában és a holnapban.
Mindháromban egyszerre örökkévalón éli a pillanat harmóniáját, a három dimenzió szintézisét, vagyis a negyedik dimenziót, az örök pillanat létét, az öröklétet, Isten az Isten Országában.
Újszövetségi napi igénk szakasza e bámulatosan finom szövésű költemény, melynek aranyszálai átszövik a lét értelmét, s közben egy teljes világnézetet kötnek egybe.
AZ ISTEN SZERETET, HA SZERETJÜK EGYMÁST, AZ ISTEN LAKIK BENNÜNK, ÉS AZ Ő SZERETETE LETT TELJESSÉ BENNÜNK
Jézus ott kíván lenni életünk minden idejében, hangulatában, helyzetében. Elment Kánába a menyegzőre ugyanúgy, mint ahogy elment Máriához és Mártához, amikor testvérük Lázár meghalt. Örvendezett az örülőkkel és sírt a sírókkal.
Szüntelen, teljes közösséget vállalt övéivel, mert szerette őket mindhalálig, a keresztnek halálig.
Délben is ugyanannyi csillag van az égen mint éjjel, csak a nap ragyogásában nem látjuk azokat.