Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 139. zsoltár 11-12. versei:
11, Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12, A sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Betty J. Clelland lelkipásztor (Oklahoma, USA) gondolatai:
Gyermekkoromban leánytestvéreimmel felváltva, hangosan mondtuk az asztali áldást az étkezések előtt. Emlékszem, amikor egyszer a legidősebb nővérem így imádkozott: „Köszönjük, Uram, az ételt és köszönjük a bajokat, mert megtanítanak erősen megállni a lábunkon”. Meglepett, és azóta nem felejtem el soha ezt az imát. Tagadhatatlan, hogy boldogabbak vagyunk, amikor Isten áldásai vesznek körül. Mégis nagyon igaz az, hogy a baj küzdelemre tanít, erősít. Ha meglátom a magam hibáit, türelmesebb vagyok másokkal. Saját bukásaim bölcsebbé tesznek. Ha helyre tudom őket hozni, boldogabb vagyok. Ha tökéletlenségeimet tudom csendesen,lázadás nélkül viselni, akkor is hálás vagyok. Sokszor felidéztem ezt a régi imát életem folyamán. Az Istennel való járás, igeolvasás, a sok imádság Isten ajándékai. Kegyelmes Atyámmal járni, Vele tervezni, tanácsát elfogadni békét és nyugalmat ad életemnek.
Bármilyen sötét az éjszaka, kétségbeejtő a helyzet, forduljunk Istenhez. Kegyelme mindenre elég.
Szerető Atyánk, köszönjük csodálatos utaidat. Minden baj Hozzád visz közelebb és erősít. Taníts, hogy megerősödve segítsük, vigasztaljuk a bajban lévőket.
139. zsoltár: Uram, te megvizsgálsz engem…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu