Isten világot megváltó krisztusi szeretetének közvetlen célja áll előttünk akkor, amikor az Evangéliumok Evangéliumának igéjéből kiemelkedik ez a célhatározói mellékmondat: „el ne vesszen” az, „aki hisz Őbenne”. Isten mentő szeretete a testi halál, a lelki halál, az örök halál minden embert fenyegető veszélyével szemben jelen van, mint az élet-probléma, halál-probléma, kárhozat-probléma megoldása, az Úr Jézus Krisztusban. A mi megváltásunk jelen van az Úr Jézus Krisztus életében, halálában, halálon győzelmes feltámadásának életerejében: ott van ebben az igében; az Evangéliumok Evangéliumában. Mit jelent ez a kitétel az élet, halál, örök élet, örök halál kérdésében és feleltében: „aki Őbenne hisz, el ne vesszen”?
Az első lépés tehát ez: szakíts magadnak időt az örökkévaló dolgokra! Ilyen kicsiségen múlik sokszor egy-egy emberi életnek a boldogsága, hogy nem képes időt szakítani magának az örökkévaló dolgokkal való foglalkozásra. A mai életformának egyik legnagyobb nyomorúsága, ami pedig teljes lelki elnyomorodásra vezet, hogy nincs idő az örökkévaló dolgokra. Reggel sietni kell; megy a vonat, indul a villamos, kezdődik az iskola, sürget a munka, jó, ha idejében odaérek, nemhogy még örökkévaló dolgokkal foglalkozzam? Ki ér rá arra reggel? Gyerünk! Hív a kötelesség. Este? Már olyan fáradt az ember, nem képes már akkor isteni dolgokon gondolkozni. Talán jól esne, de már nem megy! Nem fog a feje, kimerült a teste.lelke. Aludni, aludni, minél hamarabb. Napközben? Ó, napközben egy percnyi megállás sincsen! Alig győzi az ember elvégezni mindazt, amit kellene.
Egy parányi rádium sugárzó ereje áthat egy vastag ólomlemezen. Milyen sugárzó ereje volna egy akkora darab rádiumnak, mint a Gellért-hegy. Minden fizikai sugárzásnál hatékonyabb az emberi személyiség sugárzása, hiszen évezredek ólomfalán is áthat egy Mózes, Szókratész, Nagy Sándor ereje. És mindez milyen halvány kép az élő Isten sugárzó erejéhez képest, aki tényleges lakozást vett egy élő személyben. Micsoda erőt jelent tehát reánk nézve is Immánuél, erőt, amely öl és éltet. Megszabadítja népét bűneiből, felel alapigénk; a Felkent, Szabadító, Krisztus: Jézus, mert Jézus azt jelenti, hogy Szabadító.
Kedves Testvéreim! A tékozló fiú példázatának utolsó része egy nagy örömmel kezdődik, amikor az atya, lehet, hogy bemegy a feleségéhez, és azt mondja, hogy hazajött a fiunk. Ezt nem érthette meg más. Ezt az örömet csak az értheti meg, aki édesapa. Amikor hazajön a gyermeke a züllésből, vagy hazajön a gyermeke a kórházból, vagy hazajött a gyermeke a háborúból, vagy a fogságból, vagy a börtönből. Ennek a mondatnak a melegségét, a ragyogását, a boldogságát, hogy hazajött a fiunk, vagy hazajött a lányunk, ezt csak az értheti meg, aki édesapa vagy édesanya. Mások is tudják ezt, de csak belülről lehet megérteni, mert vannak dolgok, amiket csak belülről lehet megérteni.
Mire gondolhatott e dal szerzője? – amikor történelmi tapasztalatát, a gazdag Zürich magyarjának magányát, Ungvár halálra szánt magyarjának sorsát filozofikus mélységet járva papírra vetette!
300.000 magyar népdal született századok alatt, melyet őriz a kotta, a múzeum, a hanglemez, az emlékezet, a sors. Egy kis egyszerű vers, mely nem költő műve, de a hegedű húrjai varázsolták tovább a magyar sorsot valahol, és megszületett a sokadik csoda,egy népdal.
Sallay Mihály: Este, ha lefekszik, álmodozzon rólam
„Este ha lefekszik, álmodozzon rólam.
Aranyhal leszek egy elátkozott tóban.
Eressze hálóját a tó fenekére.
Halásszon ki engem, hálás leszek érte.
Szívből kívánom, hogy legyen szerencséje.
Holnap este újra álmodozzon rólam.
Prímás leszek majd egy fényes mulatóban.
A legszebb nótánál könny hull a vonóra.
Nem gyógyít meg engem, csak a maga csókja.
De reggel,ha felébred, ne meséljen róla.
Holnapután már csak azt álmodja rólam.
Koldusszegény vagyok, akár csak valóban.
Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé, ne álmodjon rólam.
Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé,ne álmodjon rólam.”