Ezékiel próféta nevének jelentése, a babiloni fogságban: Isten megerősít. Ő az Ószövetség Kálvinja: a halálosan kaotikus állapot Igével és Lélekkel való megépítője Isten népének legreménytelenebb, sőt halálosan kilátástalan helyzetében is. Ennek döntő próféciája könyvének egyedülálló 37. fejezete a megszáradt csontokkal rakott völgyről és a halálból feltámasztó imádságos igéről. Az élő Isten jelenléte nélkül ez csak örök halállá teszi a végleges földi pusztulást s ezt minden pokoli Gondolkodó tudja. De mily nagy a kísértés: ily látvány láttán a feltámadás lehetőségét Istentől is megtagadni. Itt a legnagyobb buktató és itt az égi Gondolat legnagyobb lehetősége, egyetlen kegyelme.
Mindannyian vágyunk örülni és az aggodalmaktól mentesülni. Az Ige megmutatja nekünk az ehhez vezető legbiztosabb utat: maradjunk a szeretetben, akkor Isten bennünk marad és mi is Őbenne. Isten lénye mindenekfölött csodálatos, örökkévaló, minket a szeretetben is megelőző szeretete. Ha mi megmaradunk ebben a hitnél és reménységnél is nagyobb szeretetben (1Kor 13,13), magában Istenben maradunk. Isten lényéhez viszont a lehető legszorosabban hozzátartozik nemcsak az öröm és – ami ezzel szorosan összefügg – az aggodalomtól való mentesség, hanem a hosszútűrés, a haragtól való mentesség, az igazakkal való együtt-örvendezés.
Az ötödik parancsolat még a törvény első táblájához tartozik, amely Isten iránti kötelességeinket határozza meg, ugyanis szüleink – legalábbis kiskorúságunk ideje alatt – Istent és az Ő tekintélyét képviselik számunkra.
Ennek fényében különösen meghökkentő, hogy sok fiatal éppen a saját otthonában a legönzőbb és a legkevésbé figyelmes.
Milyen könnyű hálátlannak és nemtörődömnek lenni, és egyszerű gondatlanságból nem adni meg nekik azt a tiszteletet és szeretetet, amellyel tartozunk?
Ebben a világban irtózatos harc folyik afelől, ki a tulajdonosa a javaknak: az egyén-e, amint a magántulajdonra berendezett társadalom hirdeti, vagy a közösség, amint a köztulajdont követelő társadalmi mozgalmak hirdetik. A Szentírás tanítása szerint minden jószágnak, értéknek, haszonnak, testi, lelki, földi és mennyei jónak valóságos tulajdonosa Isten. Ki is lehetne más, mint az, aki teremtette az eget és a földet s mindazt, ami benne van?
A zsidók szombatja és a keresztyének vasárnapja isteni rendelés. Az, hogy hét nap közül egyet különlegesnek tartunk, nem emberi ötlet, vagy társadalmi megegyezés, hanem Isten kifejezett akarata. Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy „És monda nékik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.”. (Márk 2:27.) Isten, az ember Teremtője, amikor a szombatot elrendelte, figyelembe vette, hogy mire van az embernek szüksége. Tudta, milyen fontos számunkra a testi-lelki felfrissülés, pihenés, valamint az, hogy Istent imádhassuk. A szombatnap tehát a pihenés és az imádat napja.