KARÁCSONY
Augustus (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) római császár parancsára adóösszeírást tartottak a Római Birodalomban és annak egyik tartományában, Palesztinában, amit úgy hajtottak végre, hogy mindenkinek ősi családi városába kellett jelentkeznie az adóösszeíróknál. Az összeírást követő adókivetés miatt helyenként ellenállás bontakozott ki. A zsidók egy része megtagadta az engedelmességet a római parancsnak, s itt-ott fegyvert ragadott. József és Mária azonban lojális volt. Elment Betlehembe, Dávid király nemzetségének városába, hogy adónyilvántartásba vegyék. A vendéglőben azonban már nem kaptak szállást, ezért egy istállóban húzták meg magukat, ahol Mária megszülte elsőszülött gyermekét, Jézust.
Nem véletlenül nevezte fiát Jézusnak Mária. Korábban álmában Isten megjelentette neki, hogy a Szentlélektől fogja megszülni azt a fiút, aki a világ megváltója lesz. Ezért nevezze gyermekét Jézusnak. Héberül Jöhosua, rövidítve Jésua volt ez a név, ami azt jelenti, hogy Jáhve a szabadító. Isten neve az ószövetségi Szentírásban Jáhve (= a létező, aki örökké van) formában szerepel leginkább.
Hódolás a Megváltó előtt
Jézus születésének éjszakáján, a betlehemi mezőn angyalok jelentek meg a pásztoroknak, és örömhírt jelentettek ki: „Született néktek ma a Megváltó, ki az úr Krisztus a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban” (Lukács 2,11-12). A pásztorok nyomban bementek Betlehembe, és a zsidó nép hódolatával járultak a kis Jézus elé. Fontos mondanivalója van annak, hogy az angyalok nem a zsidó vallási és politikai vezetőknek, nem a tanult és gazdag embereknek jelentették a Megváltó születését, hanem az alacsony társadalmi szinten álló pásztoroknak, akik vallásilag is eléggé lenézettek voltak, hiszen nem tudták kellően megtartani a vallási törvényeket. Jézus később hangsúlyozta, hogy elsősorban azokhoz jött, akiknek a legnagyobb szükségük van a megváltásra.
Ezekben a napokban díszes karavánnal előkelő csillagászok és csillagjósok (mágusok) érkeztek Jeruzsálembe Babilonból (Mezopotámiából), és a végső idők világuralkodóját keresték, akinek születését a csillagok járásából olvasták ki. Ránk maradt ókori csillagászati naptárakból tudjuk, hogy Kr. e. 7-re a Jupiter és a Saturnus bolygónak a Hal csillagképben történt együttállását – mert erről volt szó – már tíz évvel előre tudták. Dionysius Exiguus (Kis Dénes) római keresztyén szerzetes-csillagász 525-ben ezt a csillagászati jelenséget vette alapul, és annak évét egynek véve megalkotta a keresztyén időszámítást. Hét évet azonban tévedett. A valóságban Jézus már 7 éves volt a Dionysius Exiguus által kezdetnek, vagyis egynek meghatározott évben.
A babiloni csillagászok I. Heródes zsidó királyhoz fordultak, hiszen a rómaiak megbízásából Palesztina és a szomszédos területek felett uralkodónál remélték megtalálni az utolsó idők világuralkodóját, akinek a csillagok együttállásakor kellett megszületnie. I. Heródes (Kr. e. 37 – 4) megdöbbenve hallotta a mágusok jövetelének okát, és amikor saját írástudóitól megtudta, hogy a Biblia szerint Betlehemben kell a Megváltónak megszületnie, aljas szándékkal kérte a babiloni tudósokat, hogy hozzanak hírt neki, ha megtalálták a királyi gyermeket. A babiloni csillagászok a pogány világ bölcseinek hódolatát mutatták be a világ Megváltója előtt a betlehemi istállóban. Valóban jogos volt ez a hódolat, mert Jézus később erőteljesen kifejezésre juttatta, hogy ő nem csupán a zsidó, hanem minden más néphez is jött, hogy megváltsa és szeretetben egyesítse őket.
A kis Jézus a templomban
Mikor nyolcnapos lett Jézus, szülei Jeruzsálembe vitték, és hálaáldozatot mutattak be érte a templomban, majd körülmetélték. Ekkor történt, hogy egy Simeon nevű férfi, akinek Isten megígérte, hogy nem hal meg, míg meg nem látja a Megváltót, a templomba ment és a gyermek Jézust karjára véve boldogan dicsőítette Istent, amiért teljesítette ígéretét, és megmutatta neki a Szabadítót. Egy Anna nevű prófétanő hasonlóan megáldotta a kisdedet ugyanott.
Heródes gyermekgyilkossága
A napkeleti bölcsek Isten parancsára Jeruzsálemet elkerülve tértek haza. Heródes király, látva kudarcát, hogy nem sikerült megtudnia a királyi gyermek személyét, Betlehem környékén minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megöletett, mert féltette trónját. Célját azonban nem érte el, mivel Isten figyelmeztette Józsefet és Máriát, hogy meneküljenek Egyiptomba Heródes elől. Ezt tették, és csak annak halála után (Kr. e. 4) tértek vissza Názáretbe.
Mi, keresztyének, hisszük, hogy Isten Fiában valóságos emberré született, hogy helyettünk elhordozza bűneink büntetését, betegségeinket, fájdalmainkat, a halál és a kárhozat gyötrelmét, hogy boldog életünk legyen e földön és elalvásunk után Istennél.
Dr. Csohány János
A kép forrása:
erdely.ma