A 19. század végén indult a világraszóló magyar sikertörténet, a
Zsolnay-gyár felvirágoztatása, Zsolnay Vilmos, majd fia, Miklós alatt.
Az 1850-ben alapított kis pécsi fazekasműhelyből indult világhódító
útjára a családi manufaktúra, és pár éven belül nem csak országszerte
lettek a mindennapok részei a kerámiáik – étkészlettől az
épületdíszekig – de a párizsi világkiállítás nagydíját is elnyerték
1878-ban.
A pécsi műhelyt az 1860-as évek közepén átvevő Zsolnay Vilmos hatalmas
kísérletező kedvvel vágott bele a munkába, és a sorozatos gazdasági
nehézségek és válságok – mint az 1872-es tőzsdekrach – sem
tántorították el. Szisztematikusan tesztelte a környék agyagbányáit,
kereste a legjobb alapanyagokat, próbálkozott újabb és újabb égetési
technikákkal és mázakkal. Máig legismertebb védjegyük, amely korszakos
szenzáció is volt, a furcsa olajos csillogású eozin máz, de hasonlóan
átütő jelentőségű volt, főleg az építészek szemszögéből, a fagyálló és
strapabíró pirogránit kifejlesztése is.
A Zsolnay külföldön már ismert és keresett márka volt – nem csak a
Monarchián belül de orosz, angolszász és francia területen is – ám a
fővárosi siker még váratott magára, egészen az 1885-ös városligeti
országos kiállításig. Az itt álló, és nemrégiben restaurált egykori
Műcsarnok (volt Olof Palme ház, most a Millennium Háza) volt az első
nagy budapesti bemutatkozásuk az épületkerámiákkal, és innentől nem
volt megállás. A 20. század fordulójára a Zsolnay-gyár már az ország
kerámiaipari termelésének több mint 20%-át állította elő.
Most a gazdag épületdíszek egy különleges részét mutatjuk be a tetőzeteket.
Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos gyümölcsöző együttműködése
A századforduló legegyedibb hangú építészének és fazekasmesterének
(ahogy Zsolnay Vilmos szerényen élete végéig nevezte magát) egymásra
találása talán a hazai építészettörténet egyik leggyümölcsözőbb és
fantasztikusabb korszakát nyitotta meg, és máig egyedülálló csodák
születtek belőle. A két zseni nem csak munkatárs, de közeli barát is
volt, több külföldi közös utazásunk során együtt keresték az
inspirációs formákat és forrásokat.
A galéria, a képre kattintva, új lapfülön tekinthető meg!
A kép forrása:
bagyinszki.eu