„Itt áll a temető tanúnak. Fejfáin magyar még a szó”
(Reményik Sándor 1920 Kolozsvár)
Magyar Testvéreim!
„De hát hol a könyv mely célhoz vezet”? – kérdezi Vörösmarty Mihály halhatatlan művében.
A protestantizmus gyökerében vallásos kérdés. Akkor támadt, amikor még az emberekre nézve a legnagyobb kérdés az igaz hitnek, az üdvösségnek, a helyes keresztyénségnek a kérdése volt. Lehet, hogy ez a kor lejárt, de az bizonyos, hogy a kérdés mögött nem a szeszély, hanem az életnek és a halálnak, magának a létnek a kérdése húzódott meg.
A legfőbb jó, az élet igazi értelmének, az emberi rendeltetésnek gondolata idői ruhát ebben a kérdésben öltött.
Mindenszentek litánia – Hallgassuk meg az üdvözültek hitvallását!
Miképp lehetek igaz ember, miért élek a földön, mi az én létem legbensőbb értelme? – Erre a kérdésre több mint ezer esztendeig az egyháznak rendszeres, végleges, minden pontján kidolgozott, egészében és részleteiben egybehangzó felelete volt az irányadó.
Jött egy kor, amelyben az emberiségnek a legjobbjai ezzel a felelettel nem voltak megelégedve. Más feleletet kerestek. Új módszert kezdettek kidolgozni arra, hogy miként lehet valaki igazán keresztyén. Ez az új módszer volt a reformáció. Az a szellemi irány, amely e módszer alapján indult meg és hatalmasodott el: a protestantizmus.
Ennek az új módszernek a megválasztásánál a protestantizmus halálos kockázata az volt, hogy a sákramentum helyett az Igét választotta, az intézmény helyett a gondolatra tett fel mindent. Azért volt ez a lépés kockázatos, mert a sákramentum, a dologi és intézményes szentség éppen az üdv bizonyossága, kézzelfogható valósága érdekéből származott.
Jött egy pillanat, és jöttek emberek, amikor vagy akikre nézve éppen ez a kézzelfogható dologiasság, cselekvésszerű valóság, ez a mennyei anyagelvűség lett a bizonyosságnak, sőt a hihetőségnek akadálya. Éppen ezért a lélek ösztönszerű és életmentő mozdulattal kapott a láthatatlanon, a szellemin, az ígéreten, a Gondolaton, és az Igén.
Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, theologiai doktor 95 tétele hitet tesz az egyedül hit által való üdvözülés tana mellett Wittenbergben.
1517. október 31. A reformáció kezdete.
Tekintsük meg emlékművét a halhatatlan hittudósnak a magdeburgi Szent János templom előtt!
Kálvin János francia hittudós 26 éves korában megírta az Institutio c. fő művét a keresztyén vallás rendszeréről. Egész Európában, majd a fejlett világban mintaként szolgált a református egyház megalakulásához, a modern kor és fejlődés kialakulásához!
Tekintsük meg emlékművét!
Károli Gáspár az „istenes vénember”, Nagykároly szülötte, Gönc lelkipásztora magyar nyelven szólaltatta meg az Örökkévaló Isten Igéjét, ezzel megteremtve az anyanyelvi istentiszteletet, irodalmat és oktatást.
Tekintsük meg emlékművét a gönci templom kertjében!
E három lángész, a német Luther Márton, a francia Kálvin János és a magyar Károli Gáspár alapjaiban gondolta újra az egyház mibenlétét, szolgálatát és küldetését.
Nem akartak egyházszakadást, csupán visszatérve az evangélium gyökereihez és a Biblia, valamint az óegyház hitvallásához, a krisztusi elvek alapján kívánták a hívek üdvösségét munkálni, és Isten Országát építeni e jelenvaló világban.
Legmélyebb kapcsolatok Istennel volt, legmeghittebb óráikat a Szentírás tanulmányozása töltötte ki.
Ludwig v. Beethoven beszélhetetlen mélységű műve e kapcsolatot fejezi ki a zene nyelén. – Hallgassuk meg a világ egyik legszebb művét: Silence.
Az Igéből és Gondolatból született a prédikáló egyház megalakulása, – szemben az áldozó egyházzal.
Istennek a gondolatban való maga közlése és Istennel a gondolat útján való egyesülés lehetősége a szertartás helyett, egyszóval következett a protestantizmus a maga Bibliájával, iskolahálózatával, prédikátoraival, presbitereivel, gyülekezeti autonómiájával, egyetemes papságával, nemzeti egyházával, zsinatával és világszövetségeivel.
A vasárnapok ünnepe az élet istentisztelete lett.
Megérthetjük a mindennapok rögvalóságában, mikor 1526. augusztus 29-e után Mohács-tragédiája a három részre szakadt Királyi Magyarországot puszta létében fenyegette!
Vagy 1918. október 31. napján, mikor a Királyi Magyarország államisága megszűnt létezni egy napra!
Vagy 1920. június 4. napján, mikor a világtörténelem legnagyobb gyalázata sújtotta a Királyi Magyarországot!
A nemzeti nagy sírkert fölött az egyházak lelkipásztorai tartották a maradék hitet az emberekben.
Juhász Gyula: Temető – Olvassuk el a művet!
A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila őszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.
Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Előtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.
E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az ősi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.
E kicsi hant előtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetőkbe
S az őszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.
Zrinyi Miklós, árva Bethlen Kata, Bornemissza Péter, Kölcsey Ferenc, Arany János és nagyon sokan mások, merítették az erőt az Igéből, a Kijelentésből, a Szikszai imádságos könyvből, a Zsoltárokból, mikor szeretteik koporsójának fedelén dobolt a rög, húzták be a hantot, és a Gyülekezet lélekbemarkoló erővel és hittel énekelte:
TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA
A kálvinista Ady Párizsban járva a francia impresszionistáknak megmutatta, hogy Az Értől az Óceánig el lehet jutni, magyar nyelven is tud olyan csodát alkotni, amire csak egy nyakas szilágysági magyar képes, kalotaszegi szépséggel szentelve.
Ady Endre – Latinovits Zoltán: Párisban járt az ősz – Hallgassuk meg a művet!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2019. november 2.
A képek forrásai:
fidelio.hu
hu.wikipedia.org
magyarulbabelben.net