„Megjelent Istenünk jósága és emberszeretete a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon” /Szent Pál apostol levele Tituszhoz 3: 4-6/

Árpád-házi Szent Erzsébet

Magyar Testvéreim!

A hatvan éven már túl Rómába és a mártíriumiságra készülő apostol végighordozza lelki tekintetét az általa alapított és pásztorolt gyülekezeteken, munkatársakon, segítőin, bántalmazóin. A szivárványív bearanyozta az akkori lakott földet és boldoggá tette Krisztus Urunk tizenharmadik apostolát, hogy hirdettetik az evangélium a Birodalom Tartományaiban, kelettől nyugatig.
Különleges helyet foglalt el szívében két fiatal munkatársa Timótheus és Titusz, akikre nagy ígéreteket és nagy örökségeket bízott.
Lelki gyermekeinek nevezi őket. Timotheus a Kis-ázsiai gyülekezetek felvigyázója, az apostol képe. Később a hagyomány Efézus püspökének tartja.
Titusz viszi az apostol leveleit, nagyszerű diplomáciai érzékkel simítja el az ellentéteket pl. Korinthusban. Aztán Kréta szigetére küldi az apostol a fiatal krétai gyülekezet megszervezésére. A hagyomány szerint 94 éves korában hal meg, mint Kréta püspöke.
Roppant erejű energiák, roppant erejű példák, roppant erejű hitvallások sugározzák be az előttük álló két évezredet.

Ott marad a Földközi-tenger habjai által koptatott kopár sziklákon a fiatal árva Titusz, és nézi az atyjának tartott öreg Pál apostol hajóját, amint elnyeli a horizont örvénye.
Istenem, hogy szeret, mennyire óv az itt élő gazdag zsidó kereskedők ármányától, akik az Ószövetség mózesi kegyessége mögé bújva fognak támadni, a pogány krétaiaktól, akiknek a hasuk az isten, a földi élvezetek töltik ki életüket, Nem tudhatta, hogy Isten sok más fiatalra is rakott már ekkora felelősséget és terheket, mely hordozhatatlan nehéznek tűnt akkor. De esszébe a jutott az apostol egyik tanítása:
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célt”

Csokonai Vitéz Mihály: Jót kívánás – Olvassuk el Debrecen költőjének profetikus versét!

A szomorú veszedelem teljes életedben
Meg ne rontson, háborítson békeségedben.
Amely öröm benned eredett,
El ne hagyjon soha tégedet.

Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse,
Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse.
Végre ha elmégy:
Ég lakosa légy.

Az ilyen életekben Isten idvezítő kegyelme lesz nyilvánvalóvá reálisan, dicsőségesen és boldogan. Ott áll a világban egy kis sereg egyéni és közösségi élete, amely visszavárja azt az Urat, aki a keresztre ment, hogy megváltson minket magának, vére által megtisztított kiváltképpen való népet, jócselekedetre szenvedélyesen igyekvőt.
Ezt fogja cselekedni a fiatal Titusz, Árpád-házi Szent Erzsébet, Csokonai Vitéz Mihály és sokan mások.

A magyar szentek egyik legkimagaslóbb személyisége Árpád-házi Szent Erzsébet, Magyarország szép nemes csillaga, akire november 19-én emlékezik a katholikus egyház.
II. András magyar király és a merániai Gertrud leánya Erzsébet, akit évszázadok óta nagy tisztelet övez a magyarok körében. Kultusza a XIII. századtól kezdve elterjedt egész Európában. A feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentjeként tisztelik.
Sík Sándor papköltő a női eszmény megtestesülésének nevezte őt.

1207. július 7. napján született Sárospatakon. Már négy évesen eljegyezték Thüringia leendő grófjával Lajossal. Így került fényes hozománnyal Wartburg várába, ahol kedvessége, kegyessége, szelid hite mindenkit magával ragadott.
Hat év boldog házasság után maradt özvegy 3 gyermekkel, ekkor éppen 20 éves. A német irigység nem tűrte tovább az udvarban, és Erzsébet élete hátralévő idejét jótékonyságra szentelte. Legendák sora övezte áldott szívének krisztusi jóságát. Betegeket ápolt, varrt, tanított, imádkozott. Minden rászorulón segített.
Marburgba kerülve belépett a ferences rendbe, ahol majd 24 évesen meghal 1231. november 17. napján. 1235. május 26. napján Pünkösdkor IX. Gergely pápa a Szentek sorába emelte, ami páratlan rövid idő az egyház történetében. Sírja fölött Székesegyház áll, ahol magam is járhattam egyszer. A kassai Dóm nevét viseli, valamint Sárospatak őrzi szent relikviáit.
„Istenünk, te megadtad Árpád-házi Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje. Közbenjárására add, hogy mi is lankadatlan szeretettel segítsük embertársainkat minden testi-lelki bajukban. A Mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen”

Reményik Sándor: Bánk bán utolsó monológja. – részletek – Olvassuk el a mű időtlen üzenetét!

“Melinda, drága szennyfoltos galamb,
Halott szerelmem mért riasztgatod?
És mért futsz Ottó, törpe nyomorék,
Féltésem holt dühét mért retteged?
Lófarkón hurcolt lobbanó Petur,
Mért görgetsz most is átok-hegyeket?
Mért árad ajkadról tengerdagályként
Tiborcz, – az örökkévaló panasz?
S mért leng felém – ó, nagy ellenfelem –
Gertrud, királynői ravatalod?
Zavargó, véres árnyak, – hagyjatok.
Küszöbömre mért tolakodtok föl?
Én titeket elfelejtettelek,
égen betelt az én tragédiám,
A láng kihúnyt, a színnek vége van.
Mi dolgom van még nekem veletek?
Tragédiák, vihar-sorsok felett
Húnyt szemmel egy csillagot keresek.
Bánki méltóság, Bánki sértődés,
És Bánki bűn, és Bánki büntetés,
Kúsza kínok – hagy elszóródtatok…
Az a csillag… csak azt a csillagot. –
Nézzétek: Bánk bán zarándok-ruhában,
Mezítlen talpam alatt ég a rög:
A nyugvó nappal messze készülök.

Egy kicsi-kis leányka-csillagot
Láttam egyszer sok esztendő előtt,
Pozsony várából napnyugatra ment
A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt.
A fáma mint a rózsaillatot
Nevét országokon át lengeti,
Be jó volna a köntöse szegélyét
Ájtatos ajkkal megérinteni.
Idegen népek jóltevője lett,
Míg anyja itthon dúlt a magyaron…
Most anyja vére ég a kezemen – –
Mért mentél el, királykisasszonyom?
Szűz lelked egyetlen lehellete
Szétfújta volna a tragédiát, –
Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be lényed rózsaillatát?
Átok lett itthon a meráni vér,
És áldás lett az árpádházi ott.
Onnan kellett ránk visszasugározzál,
Hogy imádjunk, mint magyar csillagot.

Mindegy, – én most megyek, megyek feléd,
És viszem ezt a tépett sereget,
A teremtésben mind, mind vesztesek.
Betegek, bűnösök és nyomorultak:
A bosszúállók és a megbosszultak.
Megyünk, megyünk, s a zordon szín után
Mi békességet csak nálad lelünk,
Messze-szakadt szentünk, Erzsébetünk.
Tenálad vár a mindenható jóság,
A mindent feloldozó hatalom,
Tenálad várja Bánkot becsület,
Peturt szabadság, Ottót irgalom,
Tenálad fehérítik új ruháját
A bemocskolt köntösű Melindának,
Tenálad minden elbukottra várnak.
Anyád uralmát régen leszolgáltad,
Nálad lemosva szenny, törülve vér,
Tiborcznak mindennapra jut kenyér.

Megyünk, megyünk, feléd Erzsébetünk.
Boldog, ki leghamarább odaér.”

(1931. szeptember 22.)

A magyar királyné kenyeret oszt kötényéből a szegényeknek, a német anyós nem érti… Felesleges pocsékolás: minek adni? minek szeretni? minek Krisztust követni?
„De hát rózsákat osztok”, – mondotta ártatlan arccal a világ legszebb rózsaszála, Krisztus Urunk drága tanítványa.
„Szeretetet osztok, vigasztalást viszek, gyógyírt simogatok válladon.” – Pál apostol, Titusz, Szent László király, Árpád-házi Szent Erzsébet, Csokonai Vitéz Mihály, Kóbor János, Benkő László ebbe a sorba illeszkedik.

2017. június 26. nap estéje Nagyváradon a kegyelem az időt szoborrá nemesülve szentelte meg. Az idő a térben örökkévalóvá vált, Isten Országa közöttünk és bennünk volt, ahogy tanította Jézus. De mikor megtapasztalja az ember, hogy az Igen és Ámen az örökkévalóságból odaúszik föléd és beléd, akkor tudod igazán, miért jó hinni és miért jó magyarnak lenni.
Szent László király éve volt, és akkor már harmadszor jelent meg Erdély védőszentje. A Várban 25.000 magyar várta a legendás Omega zenekar előadását.
97 év elnyomása után elérkezett a történelmi pillanat.
Ekkor már tudta Benkó László, hogy súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Tiszta szíve, jósága, egyenes jelleme, embersége, segítőkészsége legendás volt.
Benne egy próféta bátorsága, egy apostol lelkesedése, Krisztus Urunk szentlelkes lelkülete találkozott.
Mindezt az életszentséget ölelte át újra és újra az előadás alatt Kóbor János, vitte a vigaszt, a reményt, a gyógyulás jövőbe vetett hitét.
Eközben a nagyváradi Vár fölött az estében is ragyogott a fény, miközben körben a város gyűrűjén túl zuhogott végig az eső. A Szent Király mindig segít ha a magyar sereg kéri, tanította Arany János egy versében.
E három művel emlékezünk és köszönjük Istennek e nemes és igaz művész krisztusi életét, Isten‑adta tehetségét, példamutató jóságát!
JÓ ISTEN NYUGTASSA AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYSÉGE ALATT!!!

Omega live – Nyitány – Gammapolis

Omega Oratórium: Ne legyen – Benkő László Drága Testvérünk és leányom 2019. március 16. napján

Omega: Búcsúztató

Zarándokhely lett Benkő László fája

(A képre kattintva olvashatják az írást)

Áprily Lajos: Ködös évszak előtt – Olvassuk el a művet!

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.

Hálaadással a szívünkben olvastuk a híradást, hogy Ady István Magyarfülpös (Maros-megye, Erdély) lelkipásztora Orbán Balázs díjban részesült a magyarságért végzett fáradhatatlan és lelkiismeretes munkássága jutalmaként.
Korábbi görgényi szolgálataim áldásaként ismerhetem, ez úton is örvendezünk és Isten gazdag áldását kérjük a Gyülekezetre, a Szivárvány Házra, Krisztus Urunk áldott kicsinyeire.
A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlése és Elnöke megbízásából Tasi Sándor és Bulcsu László Alelnök urakkal elvihettük nagyrabecsülésünk kifejezését a kedves közösségnek a mesés vidékre, Wass Albert poraira.

(A képre kattintva olvashatják az írást)

Az Úr legyen Mindnyájunk őriző Pásztora!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2020. november 21.

A képek forrásai:
felvidek.ma
hu.wikipedia.org
haon.hu
neplelek.hu

Vélemény, hozzászólás?